2013.08.16.  AZ  ANGYALOK  SZEREPE  AZ  ELSŐ  TEREMTÉSBEN...!

http://www.napihangzobiblia.hu/20130816.mp3
(Bír 13,1-14,20; Jn 1,29-51; Zsolt 102,1-28; Péld 14,15-16)

A mai ószövetségi részben Mánóah meddő feleségének megjelenik egy angyal, és azt kéri tőle, hogy ne egyen semmi tisztátalant és ne igyon semmilyen szeszes italt. Hol hangzott már el ehhez hasonló az Ószövetségben, amikor a szeszes ital fogyasztásának tilalmáról, meg a haj megnövesztéséről volt szó? A tórában, Mózes IV. könyvében. Akik az elejétől fogva hallgatják a Napi Hangzó Bibliát, azok tudják, hogy a fenti szabályok az ún. „nazír” fogadalom részei

A fogadalom időtartama alatt (Mózes törvényének értelmében) az illető  nem fogyaszthatott sem bort, sem másfajta szeszes italt, nem ehetett tisztátalant, és nem vághatta le a haját. Ez volt tehát a klasszikus nazír fogadalom, amelyet bárki fogadhatott tetszése szerint az Úrnak. Ilyet a keresztények is csinálhatnak most a kegyelem ideje alatt – bárki megteheti, hogy nem iszik semmilyen szeszes italt és nem vágatja le a haját. Hangsúlyozom, hogy ránk  a törvény nem vonatkozik, a keresztények szabadok arra, hogy bármilyen fogadalmat tegyenek.

A fogadalomtétel egyébként is virágzott a bírák idején, illetve az egész Ószövetségben. Például Jefte a tegnapi részben azt fogadta, hogy az Úrnak áldozza az első dolgot, ami a győzelem után kijön a háza ajtaján.

A nazír fogadalom tehát eredetileg egy bizonyos ideig tartott, azonban amiről az angyal itt Mánóah feleségének beszélt, az több volt ennél. Sámsont maga Isten szentelte nazírnak egész életére, ami annyit jelentett, hogy ő már születésétől fogva egyáltalán nem ivott semmilyen szeszes italt és amíg csak élt növesztette a haját, ráadásul semmilyen tisztátalan ételt nem evett. Tehát a teste-lelke, szőröstől-bőröstől az Úrnak volt szentelve. De rajta kívül ismerünk más híres nazírokat is: az egyik Sámuel, a másik pedig Keresztelő János, akiről éppen  a mai újszövetségi részben van szó. Mindhármuknak különleges küldetése és természetfeletti ereje is volt, viszont ez az erő más és más formában nyilvánult meg: míg Sámsonnál ez elsősorban testi erőben, Sámuelnél és Keresztelő Jánosnál szellemi erőben volt jelen. A holnapi részekből pedig megtudhatjuk, hogy Sámson hajának még ezen felül különleges természetfeletti ereje, illetve jelentősége volt.

De ne szaladjunk ennyire előre, hanem inkább nézzük meg még, hogy mik vannak itt a mai részekben. Többek között látunk egy rejtélyes angyali választ, amikor Mánóah megkérdezi az angyal nevét, mire az angyal így felel: „Miért kérded a nevemet?  Titokzatos és csodálatos az.” – legalább is az egyszerű fordítás szerint. (Ugyanez a neve Istennek az Ézsaiás 9,6-ban is előfordul.) Ez utalhatott arra, hogy az angyal egyszerűen nem akarta megmondani Isten nevét, de arra is, hogy valóban csodálatos és titokzatos Istennek az a neve, amiről itt Mánóah kérdezősködik.

De miért volt ekkora jelentősége a Bibliában a neveknek? Azért, mert a név egyet jelentett a nevet hordozó személlyel. Amikor például azt olvassuk, hogy segítségül hívták az Úr nevét, az annyit tesz, hogy segítségül hívták az Urat magát. Az Újszövetségben pedig Jézus Krisztus neve egyúttal magát Jézus Krisztus személyét jelenti. Tehát ha valaki Jézus Krisztus nevében parancsol a gonosz szellemeknek, azzal egyúttal Jézus Krisztus személyének a hatalmát használja. Ezért volt olyan fontos Mánóah számára tudni Isten nevét, és valószínűleg ezért válaszolta az angyal azt, hogy: „titokzatos és csodálatos az”.

Később, csak már miután az angyal felszállt a mennybe, értette meg Mánóah, hogy ő voltaképpen Isten angyalával beszélt. Érdekes, hogy Mánóah összetévesztette az angyalt egy emberrel, ami azt jelenti, hogy kívülről nem volt különbség az angyal és az emberek között. Olyannyira nem, hogy Mánóah először azt gondolta, hogy egy másik emberrel beszél. Ezért én ebből, és más bibliai példákból is azt gondolom, hogy amikor angyalok jelennek meg a földön, akkor annyira hasonlítanak az emberekhez, hogy nagyon nehéz megkülönböztetni őket. A közhiedelemmel ellentétben a bibliai beszámolókban nincs nagy sasszárnyuk vagy egyéb olyan személyiségjegyük amelyekkel nagyon különböznének az emberektől – szerintem pont úgy néznek ki mint mi.

Példaképpen ott van az a történet az Apostolok cselekedeteiből, amikor Péter apostol börtönből való kiszabadulásáért imádkoznak a tanítványok. Isten meg már rég meghallgatta az imájukat és Péter már ott dörömböl az ajtón, mire a szolgálólány kimegy, megnézi, és elhíreszteli a többieknek, hogy ott van Péter. A tanítványok meg leintik őt, nem veszik komolyan, és azt gondolják, hogy Péter angyalát látta. Ebből a történetből is az világlik ki, hogy az angyalok és közöttünk nagy különbség nem lehet.

Bár tagadhatatlan, hogy az angyalok jelenleg rendkívüli hatalommal bírnak. Az ige azt erősíti meg, hogy ezt a teremtést (azaz a jelenlegi világunkat) Isten angyalok hatalma alá vetette. A gravitáció és más természeti törvények felett is minden valószínűséggel angyalok állnak, ők az őrizői ezen erőknek. Ez messze magasan a mi világunk fölött álló dolog, a természetes érzékszerveinkkel ebből mi nem érzékelünk semmit.

Viszont mindannyiunk számára, akik újjászülettünk, a jó hír az, hogy Isten a következő teremtést már nem az angyalok, hanem az ember hatalma alá akarja rendelni, akit az ő hasonlatosságára és képmására teremtett. Ezért mindenkit arra bíztatok, hogy tartson ki, mert türelmes kitartással, hit által, el fogjuk nyerni az ígéreteket, és ezek olyan ígéretek, amelyeket egyszerűen nem tudunk elképzelni. Mint ahogy Mánóahnak nem mondta el Isten a nevét, mert annyira csodálatos és titokzatos volt, ezek az ajándékok is annyira csodálatosak és titokzatosak a jelenvaló énünk, személyiségünk számára, hogy elképzelni sem tudjuk, – lehetetlen földi szavakkal leírni ezeket. Viszont eljön az ideje, amikor meg fogjuk látni mind az Urat, mind pedig ezeket az ajándékokat szemtől-szemben.