2013.08.19.  AKI  FELŰRŐL  JÖTT, FELJEBB  VALÓ  MINDENKINÉL...!

http://www.napihangzobiblia.hu/20130819.mp3
(Bír 19,1-20,48; Jn 3,22-4,3; Zsolt 104,24-35; Péld 14,22-24)

Akik először hallják a Bírák könyvében ezt a történetet, joggal kérdezhetik, hogy hogyan történhetett ilyen Izraelben? Hogyan érhette ekkora gyalázat Isten népét? Miért akartak a benjámini férfiak homoszexuális erőszakot elkövetni a lévitán?

Egyrészt azért, mert sajnos ez annak a bálványimádó kultusznak volt a velejárója, amit a kánaániak gyakoroltak a honfoglalást megelőzően, és amit sokan Izrael fiai közül is átvettek. A homoszexuális erőszak, vagy közösülés nem számított rendkívüli esetnek egy ilyen bálványimádó kultúrában. Sőt, az ilyen jellegű szexuális együttléteket szakrális céllal is végezték az isteneiknek. Ne felejtsük el azt sem, hogy sem király nem volt még ekkor Izraelben, aki összefogta volna Izrael törzseit, sem pedig egyéb, olyan befolyással bíró uralkodó, aki képes lett volna hatást gyakorolni Benjámin törzsére – ezért mindenki azt tette, amit helyesnek tartott.

Ráadásul ez az epizód egy kicsit más kontextusban, de szóról-szóra előfordult már korábban a Bibliában. Méghozzá akkor, amikor két angyal elmegy vendégségbe Lóthoz (Ábrahám unokaöccséhez), Lót pedig befogadja őket éjszakára. Szodoma és Gomora lakói pedig hasonlóan a benjáminiakhoz, odamennek Lót házához, és elkezdik követelni a két férfit, hogy adja ki őt nekik, hogy megerőszakolhassák őket. A házigazda mindkét esetben hölgyeket ajánl fel a vendégszeretet tiszteletben tartása miatt – ebben az időben óriási respekttel bírtak a vendégek – és míg a szodomai történet „Happy End”-del végződik, mert az angyalok kimenekítik mind Lótot, mind a családját, sajnos a Benjáminban történtek már korántsem érnek ilyen jó véget.

Valószínű, hogy sem Gibeában, (tehát a benjáminiaknál) sem pedig Szodomában nem volt ez egy egyedülálló eset, hanem gyakorolták ezt a fajta gyalázatos tettet. Isten pedig mindkét esetben rettenetes ítélettel válaszolt: Szodomára és Gomorára, illetve Cóár egész vidékére, kénköves esőt bocsátott, aminek nyomát az egész régió a mai napig magán viseli. Benjámin esetében pedig valahányszor megkérdezték a törzsek az Urat, hogy folytassák-e a benjámini törzsek irtását, „igen”-nel válaszolt. Isten azt akarta, hogy a benjáminiták bűnhődjenek meg azért, amit tettek, csakúgy mint a szodomiták évszázadokkal korábban.

Ezért – bár a kegyelem idejében élünk – , ne legyen kétségünk afelől, hogy akik ilyen, és ehhez hasonló dolgokat tesznek, valamilyen formában meg fognak bűnhődni, hacsak nem fordulnak a Megváltóhoz és Isten végéremérhetetlen kegyelméhez.

Hála Istennek, ma is vannak olyan történetek, hogy pedofilok, vagy nemi erőszakot elkövető emberek, ugyan börtönbe kerülnek, tehát a földi büntetésüket le kell tölteniük, azonban a börtönben megtérnek, befogadják a szívükbe az Urat és kegyelmet kapnak Istentől – azonban akkoriban erre nem volt lehetőség, így az ítélet következett.

Figyelemre méltó intermezzo a mai részben, hogy mielőtt az izraeliták harmadszor mennek neki Benjámin törzsének, böjtölnek és hálaáldozatokat mutatnak. Ezt követően az Úr azonnal megmutatja, milyen módszerrel tudják legyőzni az ellenségüket, akik jelen esetben sajnos a saját testvéreik.

Sokan mondják a keresztény világban, hogy a böjt nem csodaszer. Én sem gondolom annak, de a tények itt is önmagukért beszélnek. Amíg, csak úgy „kérdezgették” az Urat, nem volt meg a győzelem Benjámin törzse ellen, de attól a pillanattól fogva, hogy megalázták magukat böjttel, Isten választ adott nekik. Az is érdekes, hogy az Úr itt már nem kommunikált olyan tisztán Izrael népével, mint Mózes, vagy akár Józsué idejében, helyesebben szólva, az izraelitáknak a szellemi fülei és szemei már nem voltak annyira tiszták.

Nekem meggyőződésem, hogy az Úr ma is szeretne kommunikálni velünk, de nagyon fontos, hogy legyen szemünk a látásra, és fülünk a hallásra. Ez az, amiről Jézus folyamatosan beszél az evangéliumokban. Szerintem az izraeli hadseregnek az első két nap után kijelentette volna Isten pontosan, hogy miért történt a vereség, de valószínűleg nem volt arra alkalmas személy, aki vette volna az Úr üzenetét – ezért nagyon fontos, hogy ebben a jobb és új szövetségben mi olyanokké váljunk, akik képesek érzékelni azt, hogy Istennek mi az akarata és képesek meghallani az Ő hangját.

Bemerítő János ma pontosan erről beszél. Azt mondja, hogy: „ A Fiú, aki a mennyből jött, azokról a dolgokról beszél, amit látott és hallott„ – , ezért volt képes Isten királyságáról és a szemmel nem látható mennyei dolgokról beszélni.

Bemerítő János azt is elismeri, hogy az ember a saját erejéből semmire sem jut, csak annyit tehet, hogy megelégszik azzal az ajándékkal, amit Istentől kapott és azt kezdi el használni – ezeket a talentumokat forgatja és sokszorozza meg aztán. Bemerítő János ezt tette és pontosan tudta azt, hogy az ő szolgálata hol ér véget, és hol kell átadnia a stafétabotot a Názáreti Jézus Krisztusnak – egyrészt ez nagyfokú szellemi tisztánlátásra, másrészt érettségre utalt. Ezért volt képes azt mondani, hogy: „neki” – mármint az Úrnak – ettől fogva egyre feljebb és feljebb kell majd emelkednie, ő pedig egyre kevésbé lesz fontos. Mert ha jobban belegondolunk, Jánosnak az egész országra kiterjedő szolgálata volt – több ezer, sőt lehet, hogy több tízezer ember keresztelkedett meg a keze alatt – mégis látta azt, hogy hol jött el az ő idejének a vége, és hol kezdődött el a messiási korszak.

Ezért volt képes kijelenteni, hogy: „Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van, aki viszont nem engedelmeskedik a Fiúnak, az sohasem látja meg az örök életet, hanem Isten haragja alatt marad.” Ezek a mondatok egyetlen ószövetségi héber tekercsben sem voltak így megírva, Bemerítő János élő kijelentést kapott erre vonatkozóan az Atyától, a mennyből. Ezzel előrevetítette az új korszak kezdetét, amelyben már nem a törvény, hanem a kegyelem és egyetlen személy számít: a Názáreti Jézus Krisztus.