2013.09.02.  HOGYAN  LEHET  MEGNYITNI  A  VAKOK  SZEMEIT ?

http://www.napihangzobiblia.hu/20130902.mp3
(1Sám 22,1-23,29; Jn 10,1-21; Zsolt 115,1-18; Péld 15,18-19)

Nagy igazság van a mai Példabeszédekben – való igaz, hogy a nagy gazdagság rengeteg gondot jelenthet, és lehet, hogy tényleg jobb szerényen élni, de mindig időt szakítani arra, hogy tiszteljük az Örökkévalót akár ima, akár istentisztelet, akár dicséret formájában. A komoly vagyonnal probléma, hogy nagyon sok idejét viheti el az embernek, és valóban nincs egy perce sem arra, hogy Isten felé forduljon és keresse az Urat. De talán e kérdés megválaszolására vonatkozóan a Bibliában szereplő Agur bölcs kérése a legjobb megoldás.

Ő a középutat választotta. A király felajánlotta neki, hogy egész életében étkezzen asztalánál, ami annyit tesz, hogy az udvartól teljes ellátást kap. Agur azonban csak azt kérte, hogy ne adjon neki a király se túl sokat, se túl keveset – mert ha túl keveset kap, az ráviheti arra, hogy elkezdjen lopni másoktól, ha pedig túl sokat, akkor felfuvalkodik, és nem az Örökkévalót fogja a gazdagsága forrásaként megjelölni, hanem saját magát. Persze ez nem minden esetben van így, mindazonáltal érdemes elgondolkodni Agur bölcs kérésén.

Az Ószövetségben ma Saul tovább üldözi Dávidot és Jonatán számára is egyértelművé válik Saul  gyilkos szándéka. Erről már nagyon nem lehet mit mondani, mert ez teljes mértékben beteges volt Saul részéről – persze tudjuk azt, hogy az Isten által küldött gonosz szellem okozta mindezt a király lelkében és a szívében.

Ahogyan tegnap beszéltem arról, hogy nagyon vigyázzanak azok, akik a pozícióban lévő vezetőket támadják bármilyen formában, arról is érdemes szót ejteni, hogy nem szabad a pozícióban lévő vezetőknek sem „Saulként” viselkedni. Ez arra vonatkozik, amikor már mindenki észrevette, hogy mondjuk éppen az aktuális pozícióban lévő vezetőknél fiatalabb emberrel Isten van, Isten fogja a kezét, de a hatalomban lévők ezt nem akarják, vagy nem hajlandóak elfogadni.

Dávidért rajongott Jonatán, rajongott egész Izrael, rajongott még Saul lánya is, de Saul nem akarta őt elfogadni. Bár látta, hogy Dáviddal Isten van, féltette a királyságát, féltette a hatalmát, féltette mindazt, amit addig elért és valahányszor Dávidra nézett, irigység fogta el. Hogyan lehet az, hogy egy nála fiatalabbat jobban megáldott Isten? Hogyan lehet, hogy Isten az ő kezét fogja, és nem a hatalomban lévő királyét? Ezt biztos nehéz volt számára feldolgoznia – valójában nem is ment neki.

Viszont ez a történet tanulság azok számára, akik vezetői pozíciókat töltenek be, akár politikáról, akár az üzleti életről, akár nonprofit közösségekről van szó. Dávid egy egészen másfajta stílust képviselt, szinte mindenben különbözött Saultól, és ez sajnos a királyban gyilkos indulatokat gerjesztett.

Az újszövetségi részben ma a vakon született meggyógyításáról olvashatunk, és a történet vége felé lesz egyértelmű, hogy itt nem csupán egy közönséges gyógyulásról van szó – az üzenete sokkal messzebbre ható és sokkal nagyobb – valójában a szellemi vakságról és a szellemi látásról szól. Hiszen a farizeusok mindvégig azt gondolták, hogy ők szellemben látnak, pedig teljesen vakok voltak. A Világ Világossága ott gyógyított meg egy vakon születettet a szemük előtt, és nem fogták fel, mi történt valójában. Viszont, aki ebben a történetben fizikálisan is vakon született, elkezdett látni, mert elfogadta a Világ Világosságát, magát Jézus Krisztust.

Ezzel azt üzeni nekünk az Úr, hogy mindnyájan vakon születtünk, mindnyájan a teljes szellemi vakság állapotában vagyunk, amíg be nem fogadjuk a világosságot, és fel nem nyílnak a szemeink arra a hitre, és arra a dicsőségre, ami egyedül Jézus Krisztusban és az evangéliumban van meg. Viszont azok, akik úgy gondolják, hogy nincsen szükségük újjászületésre, mert ők igazként születtek, és nem a bűn állapotában – ők az igazán vakok. És ez nemcsak a farizeusokra igaz – azokra, akik 2000 évvel ezelőtt éltek – hanem minden olyan vallásos emberre, aki azt gondolja, hogy ő igaz születésétől fogva.

Ahhoz, hogy megigazuljunk Isten előtt, és elkezdjünk látni, hitre kell jutnunk a Názáreti Jézus Krisztusban – ekkor fognak felnyílni a szemeink. De ahhoz, hogy ezt a döntést meg tudjuk hozni, a saját szabad akaratunk szükséges.

Láthatjuk ebben a történetben is, hogy a vakságból felgyógyult ember odament Jézushoz, leborult az Úr elé, és Krisztusként imádta őt. Erre csecsemőkorában képtelen lett volna. Fontos ezért itt megjegyeznünk, hogy a Bibliában csecsemőkeresztség egyszerűen nem létezik. Nagyon fontos, hogy mindenki maga jusson el hitre a Krisztusban, és fogadja be őt a szívébe. Ezzel ismeri el, hogy ő valójában szellemileg vakon született és hoz olyan döntést, hogy mostantól fogva látni szeretne. De az az ember, aki azt gondolja, hogy ő Isten előtt igaz és nincsen szüksége újjászületésre, csak mert csecsemőkorában megkeresztelték, vak marad.

Ezért lehet párhuzamot vonnunk a farizeusok vallási rendszere, és a kereszténységen belül uralkodó legnagyobb vallási rendszer között. Ezért javaslom mindenkinek, hogy aki úgy gondolja, hogy a csecsemőkeresztsége révén már lát és nem vak, keressen fel egy olyan gyülekezetet, ahol nem vallást hirdetnek, hanem valóban Bibliai alapokon hirdetik a keresztséget. Olyat, ahol Bibliai alapokon a szabad akarata és hite szerint meg is tud ténylegesen keresztelkedni, hogy megnyíljanak a szellemi szemei. Hiszen Isten Fia ezért jött a földre, ezt ő maga mondja a mai részben. Idézem: „Azért jöttem a világra, hogy ítéletet tartsak, hogy akik vakok voltak, lássanak, és akik látnak, vakok legyenek”.

A döntés mindig a mi kezünkben van, így ha látjuk, hogy vakok vagyunk, akkor forduljunk  bizalommal az Úrhoz és Ő örömmel megnyitja a szemeinket.