2013.09.03.  HA  MEGDOBNAK  KŐVEL...  TE  KENYÉRREL  DOBSZ VISSZA ?

http://www.napihangzobiblia.hu/20130903.mp3
(1Sám 24,1-25,44; Jn 10,22-42; Zsolt 116,1-19; Péld 15,20-21)

A mai újszövetségi részben a templomszentelés ünnepéről van szó, legalábbis így szerepel János evangéliumában. Ez az ünnep azonos a Hannukával, amit decemberben ünnepelnek a zsidók világszerte és e közben zajlik le a mai párbeszéd a vallási vezetők és Jézus Krisztus között. Az Úr nem kisebbet állít mint azt, hogy egy ember lehet Isten. Persze ez egy törvénytisztelő farizeus fejében sehogy nem fért össze, hiszen embert nem lehetett Istennek mondani a törvény szerint, az halálbüntetéssel járó bálványimádásnak számított. Pedig máshol is szerepel a Szentírásban hogy Isten csak kevéssel tette magánál kisebbé az embert. Azt sem szabad elfelejtenünk, hogy mindnyájan Isten képmására és hasonlatosságára teremtettünk, ráadásul Jézus Ember-Istenként ment be a mennybe.

Dániel próféta könyve végén is ugyanezt látja: az Emberfiát vagyis egy ember formájú Istent lát, aki nem más mint a megtestesülés előtti Krisztus. Sőt, a Szentírás ennél is tovább megy: azt tudjuk, hogy az Úr ezt a teremtést angyalok alá rekesztette, tehát angyalok uralkodnak a természeti elemek és az egész világ létének a stabilitása felett. Azonban a következő teremtést – az új eget és az új földet – az ember hatalma alá fogja rekeszteni. Ez annyit jelent, hogy te és én, akik újjászülettünk, és Krisztusban követői vagyunk – mi fogunk uralkodni az új világban.

Természetesen mi nem vagyunk istenek, viszont Krisztus, aki emberi alakban jött el a földre, nagyon is az és az volt akkor is, amikor a földi szolgálatát végezte. Ez az, amit a farizeusok és a vallási vezetők nem tudtak bevenni, azonban mi, akik hiszünk Isten Fiának a nevében, mindannyian hatalmat kaptunk arra, hogy Isten fiai legyünk.

Szokták azt is mondani, hogy Istennek nincsenek unokái . Attól a pillanattól fogva, hogy hiszünk és újjászületünk, az Úr gyermekeivé válunk, és ő befogad bennünket a családjába. Jelen pillanatban nem tudjuk felfogni, hogy mit jelent, hogy hatalmunk van arra, hogy Isten fiai legyünk. Jó lenne egy hitnövesztő kúrán átesnünk, hogy tudjunk élni ezzel a hatalommal. Ezért az is egy fontos imakérés az Úrhoz, hogy jelentse ki számunkra, hogy mit jelent valóban Isten fiának lenni. Jézus Isten Fiaként tette mindazokat a csodákat, amiket tett és kijelentette, hogy mi még azoknál is nagyobbakat fogunk tenni – ez még nem valósult meg.

Viszont az Úrnak minden szava szent és igaz, ezért 100%, hogy el fog jönni a történelemben egy pillanat, amikor ez is meg fog valósulni – tényleg nagyobb csodákat fogunk tenni, mint az Úr, és hiszem, hogy ezt minden keresztény nagyon várja.

Az ószövetségi részben ma Saul tovább üldözi Dávidot, és pont Engedi környékén kalandoznak. Engedi a vadkecskék kősziklái mellett van, ez is a neve: „Vadkecske-gida forrás” – ha az Úr is úgy akarja, és élünk, nemsokára ezt be tudjuk nektek mutatni videón is a helyszínről, Engediből, Izraelből. Sokak szerint Isten a sivatagban itt hozott létre egy rekreációs wellness központot Dávid számára, hogy ő és az emberei meg tudjanak pihenni a viszontagságos harcok, és kalandok után (ez csak vicc volt, de lehet hogy tényleg . Ezen a környéken adta Isten Dávid kezébe Sault, de Dávid nem tett semmit és amikor Dávid utána kiáltott, Saul sírva fakadt.

Tehát az egyik pillanatban még gyilkos szándéktól vezérelve meg akarta ölni Dávidot, a másik pillanatban lelkiismeret furdalása lett, és hangos sírásban tört ki. A betegsége ekkor már a tetőponton volt, ő maga sem tudta, hogy mit csinál: gyakorlatilag megőrült. A beszélgetés után pedig hazabandukolt a csapataival. Az volt a rögeszméje, hogy Dávid csapdát akar állítani neki és az életére tör, de amikor a valósággal találkozott, megsemmisült.

Ez után következik a Nábál-féle epizód, aminek során Dávid olyan dühös lesz Nábálra, hogy el akar pusztítani minden férfit Nábál gazdaságában. Azonban Isten elé küldi a bölcs Abigélt, Nábál feleségét. Erre Dávid azonnal megenyhül, és ami még fontosabb, azonnal megérti, hogy az Örökkévalótól küldte Abigélt, nehogy a saját kezével szerezzen elégtételt. Rájön arra, hogy az önbíráskodásnak semmi értelme nincs, hiszen ha Sault nem ölte meg, miért ölné meg most Nábált? Pereljen vele az Örökkévaló! Ez meg is történik, másnap Nábál a hírek hallatára lebénul, majd nem sokkal később meg is hal.

Ebből a történetből nekünk – akik az Újszövetségben élünk – , leginkább az visszhangzik,, mégpedig a Róma levélből, hogy “Enyém a bosszúállás, én megfizetek, ezt mondja az Úr.” Ne akarjunk mi önkezünkkel bosszút állni az ellenünk elkövetett sérelmeken, hanem hagyjuk, hogy az Úr tegye ezt meg, ha akarja. Nekünk a feladatunk az Újszövetségben az, hogy még a rosszért is jóval fizessünk, mert ebben áll az isteni szeretet, ez a feladatunk. Azt mondja a Róma levél, hogy ha ezt tesszük, akkor eleven szenet gyűjtünk az ellenségeink fejére. Ezért én mindenkit arra biztatok, hogy ezt próbálja megvalósítani a leghétköznapibb helyzetekben is!