2013.09.08.--elmaradt pótlása-  JÉZUS  AZ  ÚT  AZ  IGAZSÁG  ÉS  AZ  ÉLET...!

http://www.napihangzobiblia.hu/20130908.mp3
(2Sám 4,1-6,23; Jn 13,31-14,14; Zsolt 119,17-32; Péld 15,31-32)

A mai részek bővelkednek témákban, mind az Ószövetségben, mind az Újszövetségben: Dávid Jeruzsálemet Izrael örökös fővárosává teszi, Jézus kijelenti, hogy senki nem mehet az Atyához, csak általa, a 119-es Zsoltárban pedig Isten törvényének a jelentőségéről olvashatunk, meg persze arról, hogy mennyire áldott az, aki az Úr parancsolataiban gyönyörködik és akinek mindennél fontosabb Isten beszéde.

Ma hallunk először – Károli Bibliás szakszóval élve – Dávid „felfosztódásáról”, azaz arról, amikor eksztatikus állapotban táncolt és dobálta magát a Frigyláda előtt. Ma hallhatunk arról is, hogy Uzzá szörnyet hal, amikor hozzáér a frigyládához, de arról is, hogy Dávidot hogyan segítette meg Isten Tírusz királya, Hírám által. Ez mindjárt egy olyan epizód, amiről érdemes egy-két szót ejteni. Képzeljük Dávid helyébe magunkat: királyként éljük az életünket, fejlődünk, sikeresek vagyunk és egyszer csak kopogtatnak az ajtón, hogy szeretnének a palotánkhoz alapanyagot adni. Ekkor értette meg Dávid, hogy Isten valóban minden oldalról körülfogta őt és meg akarta áldani – ugyanis Tírusz királya abban az időben nagyhatalomnak számított. Ez nagyjából azzal lenne egyenértékű, mintha ma az USA elnöke, Barack Obama felhívná Benjamin Netanyahut és azt mondaná neki, hogy szeretné újjáépíteni a Kneszetet vagyis az izraeli parlamentet és a kormánytagok házait – Hírám egy ilyen nagyságrendű javaslattal állt elő Dávidnál.

Aztán jöttek a győzelmek a filiszteusok ellen. Itt is láthatjuk, hogy Dávid nem ölbe tett kézzel ült, hanem megkérdezte az Örökkévalót, és miután választ kapott tőle, a tettek mezejére lépett. És a mai részben mindkét alkalommal győzött is a filiszteusok felett. Érdekes, hogy Isten nem ugyanazt a stratégiát alkalmazta, hanem második alkalommal a filiszteusok háta mögé kellett Dávidnak kerülnie, és mondott egy olyan dolgot Dávidnak, ami megüti a gyakorlott hallgató fülét: „Várj addig, amíg meghallod az induló seregek zaját a balzsamfák tetején, és akkor indulj te is támadásra, mert előtted megy az Örökkévaló, hogy megverje a filiszteusokat”.

De milyen seregről volt itt szó, aminek meg kellett hallani a hangját? Ez a „Seregek Urának” a serege. Nem természetes sereg, hanem azokból a természetfeletti lényekből – hiszem, hogy angyalokból – áll, akik Izraellel mentek a csaták idején, amikor Isten akarata szerint támadtak. Erről egészen pontos leírást olvashatunk a Királyok második könyvének hatodik részében, ahol Arám próbál betörni Izraelbe és Elizeus próféta szolgája nagyon megretten.

Fel is olvasom ezt a részt:

Arám királya háborút indított Izráel ellen, és vezéreivel haditanácsot tartott. Elhatározták, hogy csapataikkal egy bizonyos helyen fognak majd Izráel területén táborozni. De Isten embere üzenetet küldött Izráel királyának: „Vigyázz, mert az arám csapatok azon a bizonyos helyen akarnak betörni országodba! Nem menj arrafelé!” 10 A király ekkor a kémeit az Elizeus által megjelölt helyre küldte, és így elkerülte a lesben álló arámok csapdáját. Ez többször is megismétlődött. Emiatt Arám királya nagyon fölháborodott, és összehívta vezéreit. Ezt mondta nekik: „Mondjátok meg nekem, melyikőtök kémkedik Izráel királyának?” Az egyik vezér így válaszolt: „Uram, királyom! Nincs közöttünk áruló, de Izráelben van egy próféta, Elizeus, aki megmondja Izráel királyának még azt is, amiről a hálószobádban beszélsz!” A király parancsot adott: „Tudjátok meg, hol van most az az Elizeus, hogy embereim elfogják!” Azután jelentették a királynak, hogy Elizeus éppen Dótán városában tartózkodik. Így hát Arám királya harci szekerekkel megerősített katonai csapatot küldött Dótánba, hogy Elizeust elfogják. Éjjel érkezett meg a csapat Dótán alá, és körbezárta a várost. 15 Elizeus szolgája másnap reggel, ahogy fölkelt, rémülten látta, hogy a várost körbevette az ellenséges sereg a harci szekereivel. Így kiáltott: „Jaj, mester, most mit tegyünk?”  „Ne félj! — mondta neki Elizeus. — Sokkal többen vannak, akik értünk harcolnak, mint akik ellenünk!”  Azután Elizeus imádkozott: „Örökkévaló, kérlek, nyisd meg a szemét, hogy lásson!” Így is történt: az Örökkévaló megnyitotta a szolga szemét, aki ekkor meglepetésében felkiáltott: „Harci szekerek és lovak!” Ugyanis Elizeus körül a hegy tele volt tüzes harci szekerekkel és lovakkal. (2Kir 6,8-17)

Ez sem természetes, szemmel érzékelhető hadsereg volt, mint ahogy az Örökkévaló  sem erről beszél a mai részben. Hanem azt mondja, hogy amikor majd hallja ennek a természetfeletti hadseregnek a zaját, akkor menjen támadni, mert az Úr vele lesz, és együtt le fogják igázni az ellenséget, a filiszteusokat. Mert az egy dolog, hogy Dávid katonái harcoltak ( a szövegből kiderül, hogy a filiszteusok serege sokkal hatalmasabb volt). Viszont Isten, a természetfeletti világból Dáviddal együtt volt és az ő oldalán harcolt. Az is érdekes, hogy Dávid milyen tisztán hallotta az Örökkévaló hangját mindkét esetben.

Ezután jött a frigyláda kálváriája, amit Kirját-Jeárimból indítottak útjára Jeruzsálembe egy nagy menettel, azonban az ökrök, amik azt a szekeret húzták, ami a ládát szállította, megbotlottak. Ekkor Uzzá hozzáért a ládához, és ott helyben szörnyethalt. Erre Dávid nagyon megijedt, és átmenetileg Óbéd-Edóm házában helyezték el a ládát. Óbéd-Edómnak nemhogy bántódása nem lett – hanem valószínűleg mivel igaz ember volt Isten előtt – rendkívül megáldotta őt Isten. Dávid ekkor felbátorodott, és még egyszer nekifutott annak, hogy Jeruzsálembe vigye a frigyládát. Azonban ezúttal hat lépésenként áldoztak az Úrnak, Dávid pedig lenvászon efódban eksztatikus állapotban táncolt a láda előtt Izrael népével együtt. Ez Saul lányának, Mikálnak, egyáltalán nem tetszett, és szemrehányást is tett ezért Dávidnak később. Ennek a kellemetlen intermezzónak az kapcsán csak egyetlen mondatot jegyez meg a Szentírás:  Mikál e viselkedése miatt élete végéig gyermektelen maradt.

Ebből a tanulság számunkra az, hogy nem nagyon érdemes Isten kiválasztottjaival összerúgnunk a port. Ugyanis Dávid a mai részben is minden porcikájával tanúsította, hogy ő az Isten szíve szerint való ember. Ő az, aki minden tagjával demonstrálta, hogyan kell szeretni az Urat teljes szívünkkel, teljes lelkünkkel, teljes elménkkel, és minden erőnkkel. Ő a Messiás igazi előképe.

Annak a Messiásnak, aki ma egyértelműen kijelenti, hogy az Atyához csak rajta keresztül lehet eljutni. Ő az út, az igazság és az élet. Sőt, ma tesz egy olyan kijelentést is, hogy aki őt látta, az látta az Atyát. Itt persze megint nem természetes látásról és észlelésről van szó, hanem arról, hogy akinek élő kijelentése van róla mint Krisztusról, annak egyben az Atyáról is van kijelentése. És az Úr immár 2000 éve azt kérdezi mindenkitől, hogy megláttuk-e azt, hogy valójában ki Ő? Ha igen, akkor átmentünk a halálból az örök életbe.