2013.09.10.  DÁVID  A  GYILKOS  KRISZTUS  A  SZŐLŐTŐ...!

http://www.napihangzobiblia.hu/20130910.mp3
(2Sám 9,1-11,27; Jn 15,1-27; Zsolt 119,49-64; Péld 16,1-3)

Az, hogy a mai részben Dávid gondoskodik Jonatán fiáról, de még az is, hogy győzelmeket arat az arámiak és az ammoniak ellen, sajnos eltörpül amellett, amit Betsabéval, ill. Úriással csinál: Betsabéval házasságot tör, Úriást pedig megöleti.

Érdekes, hogy ez a “házasságtörős” rész így kezdődik: „Ezután történt, hogy tavasszal, amikor a királyok általában hadjáratra indulnak, Dávid elküldte Jóábot és a többi hadvezérét” Ő eközben otthon maradt Jeruzsálemben. Tehát nem azt végezte, amit egyébként szokott, hanem pihent egy kicsit. Az ördögnek több sem kellett, azonnal felkínálta neki Betsabét, aki éppen fürdőzött, Dávid pedig a jelek szerint első látásra beleszeretett, és készen is volt a halálos románc.

Ugyanis sajnálatos módon Betsabé teherbe esett. Lehet, hogy Dávid valamilyen formában tudta volna palástolni a házasságtörés bűnét, mondván, hogy senkinek semmi köze, hogy mit csinál a hálószobájában – persze ez már nem vallott az Isten szíve szerint való emberre. De Dávid pechjére, Betsabé nem csak részese volt e bűnnek, hanem gyermek is fogant a méhében. És mivel Dávid nem azonnal az Úrhoz fordult bűnbocsánatért, ez végzetes cselekmények beláthatatlan láncolatát indította el.

Dávid szorult helyzetben volt, mivel ha kitudódik, hogy övé a gyerek, akkor egyszerűen megkövezik – legalábbis meg kellett volna őt kövezni a törvény szerint. Így inkább kigondolta magában, hogy feleségül veszi Betsabét. Csak egyetlen apró bökkenő volt, Betsabénak volt már férje, a válás pedig lehetetlen volt. Ezért Dávid sátáni tervet eszelt ki: először arra tett néhány kísérletet, hogy Úriás töltsön egy éjszakát a feleségével, de miután ez nem sikerült, elküldte Úriást a frontra és külön meghagyta a hadvezérének, hogy hagyják meghalni őt, amikor az ellenséges katonák támadnak. Így közvetlenül nem a király ölte meg, mégis sikerült fondorlatos módon eltenni a férjet láb alól, ráadásul ezt a rettenetes bűnt megpróbálta leplezni is – de Isten előtt nincsenek titkok. (Hogy milyen módon lepleződött le Dávid bűne, azt a holnapi részből tudhatjuk meg.)

Azonban ez a házasságtörés – ahogy előbb mondtam is – beláthatatlan következményekkel járt. Nekem személyesen meggyőződésem, hogy Dávidnak ez az egyetlen bűne olyan mértékű volt, amely az egész ország sorsát meghatározta, és sajnos nem csupán addig, amíg Dávid élt, hanem utána is még hosszú évszázadokig. Sajnos a király nem tudott ellenállni a gyönyörű Betsabénak, és ez óriási veszteségeket okozott.

Jézus a mai újszövetségi részben arról tanít, hogy Ő a szőlőtő, mi pedig a szőlővessző vagyunk, a mi Atyánk pedig maga a szőlősgazda. Ez egy nagyon szép és idilli kép, egészen addig, amíg az Úr el nem kezd arról beszélni, hogy megmetszi és megtisztítja a vesszőit – és bizony, amikor metszenek és tisztítanak, az lehet, hogy fájdalommal jár, viszont annál több gyümölcsöt fogunk teremni. Ezért nagyon fontos, hogy amikor krisztusi szellemi vezetők megintik az embert, vagy megpróbálják korrigálni, akkor ne sértődjön meg – lehet, hogy az Atyától van – mégpedig azért, hogy még több gyümölcsöt teremjünk.

Salamon király a Példabeszédekben erről így beszél: „Fedd meg a bölcset és még bölcsebb lesz.” Lehet, hogy az Úr bölcs tanításai is időnként megfeddenek bennünket. Itt ezt mondja Jézus a tanítványoknak: „Benneteket az Atya megmetszett és megtisztított már a tanításaim által, amelyeket tőlem hallottatok” – azaz az igének van egy ilyen tisztító, életet megváltoztató ereje, aminek következtében az új emberünk elkezd fejlődni, erősödni és megtisztulni.

A másik nagyon fontos dolog, hogy maradjunk a szőlőtövön, azaz maradjunk meg Jézus Krisztusban, mert azt mondja az Úr, hogy ahogyan a szőlővessző sem teremhet gyümölcsöt önmagában, csak ha a szőlőtövön marad, mi is csak akkor tudunk gyümölcsöt teremni, ha az Úrban maradunk – csak akkor tudunk igazán produktívak lenni. Jó – kérdezi az ember – , de hogyan tudunk az Úrban maradni? Szerintem ennek az egyik legfontosabb eleme, hogy folyamatos kapcsolatunk legyen Isten Igéjével, és ne csak felületes hallgatói, hanem megtartói és cselekvői is legyünk annak.

Fontos, hogy ne csak egyszer-egyszer belehallgassunk, vagy beleolvassunk Isten beszédébe, hanem tényleg gyönyörködjünk benne, meditáljunk rajta – jó értelemben –  és tegyünk úgy,  mint az igazi bárányok teszik: kérődzünk az igén. Többször is forgassuk meg a szívünkben Isten beszédét – mert ne felejtsük el, hogy Istennek az igéje nem más, mint maga a Názáreti Jézus Krisztus, és úgy tudunk megmaradni Jézus Krisztusban, ha megmaradunk az Igében, azaz szoros kapcsolatunk van az Igével.

A másik nagyon fontos eleme annak, hogy megmaradjunk a Krisztusban, hogy a „kihívottak” közösségéhez tartozunk, ami nem más, mint Krisztus teste. Úgy tudunk megmaradni a Krisztusban, hogy benne vagyunk a testben, benn vagyunk az egyházban, a kihívottak közösségében, az eklézsiában. Ezért nélkülözhetetlen keresztényként egy helyi gyülekezethez tartozni. Ez egyrészt óriási megtartó erőt is jelent az ember életében, másrészt pedig rengeteg áldást, amely kölcsönösen a testvérek közösségéből fakad. Itt arra gondolok, hogy én is áldás vagyok a közösség számára, és a közösség is áldás számomra, amely nem lenne így, ha nem tartoznék Krisztus testének valamelyik tagjához, azaz valamelyik helyi gyülekezethez.

A harmadik nagyon fontos eleme annak, hogy megmaradjunk a szőlőtőn, hogy Krisztussal élő kapcsolatot ápoljunk szóban is, tehát keressük őt imával, hálaadással, dicséretekkel, könyörgéssel. Jézus amikor elmondja a Hegyi beszédet az imáról, a böjtről, és az adakozásról beszél. Ezek mind alapvető tartozékai a keresztényi életnek, tehát itt az imádkozást kiegészíteném még böjtöléssel, illetve az adakozással is. De itt is nagyon fontos, hogy az adakozást is hitből végezzük, sőt mindent hitből végezzünk – mint ahogy meg van írva, hogy ami nem hitből van, az egyszerűen bűn.

Azt is megtehetjük, hogy összekapcsoljuk Isten beszédének az olvasását az imádkozással, vagyis egyszerűen visszaimádkozzuk az Úrnak azokat az igéket, amelyeket hallottunk, vagy kérdéseket teszünk föl. Hiszem – sőt meg is tapasztaltam már – , hogy Isten válaszol ezekre a kérdésekre és élő kijelentést ad, ha kérjük tőle. És itt azért Jézus ebben a példázatban elég komoly figyelmeztetést is ad mindannyiunknak: ha valaki nem marad benne, nem marad rajta a szőlőtőn, azt egyszerűen félredobják, mint a lemetszett vesszőt és megszárad. Ezután a száraz vesszőket összegyűjtik, tűzre dobják és megégnek. Itt nem pogányokról van szó, hanem olyan keresztényekről, akik egyszer már a szőlőtőn voltak, tehát vélhetően volt már kapcsolatuk Isten beszédével, tartoztak már valamilyen formában Krisztus testéhez, az egyházhoz és ima, vagy egyéb formában már ápoltak élő kapcsolatot az Úrral – de aztán másképp döntöttek. Tehát itt Jézus azt mondja, hogy ha valaki nem marad benne, ez az ő döntése – mindenki szabadon megteheti, hogy az Úrban marad, és azt is, hogy elszakad tőle – a döntés a mi kezünkben van.

Viszont a jó hír az, hogy ha benne élünk és a tanításai bennünk élnek, akármit kérünk, megkapjuk – mondja itt Jézus. Akkor mondhatnánk, hogy én kérek egy Rolls Royce-t, vagy egy palotát, stb. stb. – de itt nem erről van szó.

Jakab apostol a levelében nyilvánvalóan beszél arról, hogy bár a keresztények megfogalmazzák kéréseiket, de mindezt testi indulattal teszik, és csodálkoznak, hogy nem kapják meg, amiért imádkoztak. Mindez csak azért van, mert Isten jó Isten, és Ő azokat a dolgokat megadja a fiainak, amelyekre ténylegesen szükségük van, viszont ha testi indulatból vágyunk valamire, arra nem biztos, hogy imaválasz fog érkezni.

Egyébként is, ha tényleg az történik velünk – amit itt az Úr mond – tehát a tanításai bennünk élnek, akkor nem fogunk testi vágyakból imádkozni. És úgy fejezi be ezt a részt, hogy amikor sok gyümölcsöt teremtek, Atyámnak szereztek vele dicsőséget és ebből látszik majd, hogy a tanítványaim vagytok – vagyis, ha valaki benne van a Krisztusban, nem létezik, hogy ne látszódjanak a gyümölcsök.

Tehát mondjuk, hogy ha valaki megtért és újjászületett, és ugyanúgy káromkodik, ugyanúgy csinálja tovább a dolgait, mint korábban. Ha ez így van, én nem tudom elképzelni, hogy ténylegesen történt a szívében változás, ugyanis szintén Jézus mondja, hogy a gyümölcseiről lehet megismerni a fát: a jó fa jó gyümölcsöt, a rossz fa pedig rossz gyümölcsöt terem. Ha valakinek az életében elkezdenek jelentkezni a krisztusi természet gyümölcsei, azok láthatóvá fognak válni mindenki számára és valóban áldás lesz a környezetének és az emberek dicsőíteni fogják Istent azokért a tettekért, amelyeket rajta keresztül végez az Úr. Ha pedig erre igyekszünk, és elkezdünk gyümölcsöket teremni, Isten reagálni fog – hiszen ezt ígérte. És amit Ő ígért az lehetetlen, hogy ne valósuljon meg.