2013.09.11.  A  MENNY  FELROBBAN  AZ  ÖRÖMTŐL, HA  EGY  BŰNÖS  MEGTÉR...!

http://www.napihangzobiblia.hu/20130911.mp3
(2Sám 12,1-31; Jn 16,1-33; Zsolt 119,65-80; Péld 16,4-5)

 Jézus ma többek között ezt mondja: „Ezen a világon próbatételek, nehéz időszakok és szenvedések várnak rátok, de legyetek bátrak, én már legyőztem a világot”. Kiknek is mondja ezt Jézus? Az apostoloknak, a tanítványainak. Ki az, aki szereti a próbatételt, a nehéz időszakokat, a szenvedéseket? – szerintem senki, legalábbis józan ésszel biztos nem. Viszont Jézus nyilvánvalóan kijelenti, hogy ha az Úr tanítványai akarunk lenni, és ha olyanok akarunk lenni, mint Ő, akkor ne számítsunk arra, hogy minden simán fog menni ebben az életben, és kikövezett út vezet a mennyig – sajnos ez nincs így. Talán pont a tegnapi részben mondja Jézus, hogy ha őt gyűlölték, akkor bennünket is gyűlölni fognak, mert ez a világ semmilyen formában nem tud összeférni Isten Szellemével, aki bennünk lakik.

Közelítsük meg máshonnan is ezt a kérdést. Ha ma valaki ténylegesen keresztény, (újjászületett víztől és Szellemtől) és felvállalja a világban (abban a társaságban, ahol dolgozik, ahol szórakozik, vagy ahová el kell járnia a világiak közé) a Názáreti Jézus Krisztust, és nem szégyelli hirdetni az Úrnak a nevét, és nem marad csendben, nem olvad bele a tapétába, a világi közegbe, akkor bizony kiközösítés lehet a része, talán félbolondnak fogják nézni.

Számunkra talán mostanában, ebben a modern nyugat-szerű társadalomban ez a legnagyobb próbatétel: esetleg kirúgnak a munkahelyünkről a hitünk miatt. Azonban akkoriban a keresztények az életüket adták a hitükért. Össze sem lehet hasonlítani Jézus korát, illetve az azt követő évszázadokat azokkal a “próbácskákkal”, amin nekünk kell keresztülmennünk. De ne legyenek illúzióink, nekünk is vannak és lesznek is próbatételeink, még ha nem is szeretnénk. Természetesen ez az ember lelkének nyugtalanságot okoz és kellemetlen, hiszen alapjában véve mindenki békességre törekszik – azok biztosan, akikben Isten Szelleme van.

Persze én csak kiragadtam egyet a lehetséges próbatételek közül, ezen kívül rengeteg más van. Lehet az egy anyagi akadály, lehet egy – ahogy egy barátom fogalmaz – a sárga veszedelem, azaz a csekkek, amit be kell fizetni minden hónapban, és alig tudjuk előteremteni rá a pénzt. Lehet a saját betegségünk, vagy egy közeli hozzátartozónké. De ne felejtsük el, hogy az apostolok közül Jánoson kívül talán még egy halt természetes halált, az összes többi rettenetes kínok között halt meg, valamilyen kivégző eszköz által.

Ha valóban keresztények vagyunk, akkor a világiak előbb vagy utóbb, ezt észre fogják venni, mert nem megyünk velük együtt a kicsapongásnak abba az áradatába, amibe ők belemennek. És előbb vagy utóbb terítékre fog kerülni a másságunk, elkezdik azt firtatni. A kérdés az, hogy akkor, amikor ez terítékre kerül, akkor mit mondunk az embereknek, akik a környezetünkben élnek. Mert ha gyakorlatilag semmiben nem különbözünk tőlük, akkor olyanok leszünk, mint a használhatatlan só, amelyet az emberek elhajítanak és megtaposnak.

Ezért fontos, hogy mi karakteresen és erőteljesen képviseljük a Názáreti Jézus Krisztust minden körülmények között, mint ahogy Pál apostol is írja Timóteusnak, hogy álljon elő az evangéliummal alkalmas és alkalmatlan időben – azaz minden időben, akár alkalmasnak tűnik, akár nem. Tegyük mi is ezt: hirdessük, hogy a Názáreti Jézus Krisztus feltámadt, hogy minden embernek lehet élő reménysége az örök életre és ha hisz a Názáreti Jézus Krisztus halálában, eltemetésében és feltámadásában, azzal átment a halálból az életbe.

Ez lehet, hogy most nagyon jól hangzik itt – valószínűleg azok, akik most engem hallgattok, már hívők vagytok – de próbáljuk meg ezt egy világi közegben előadni, nem biztos, hogy mosolygással, illetve kellemes fogadtatásban fogunk részesülni akkor, amikor hirdetjük nekik az evangéliumot, mert Istennek a beszéde kétélű kard.

Ha felvállaljuk az evangéliumot, akkor bizony már lehet, hogy lesznek próbatételek, nehéz időszakok és szenvedések az életünkben. Viszont ne felejtsétek el, hogy az Úr azt ígérte, hogy aki megvallja az Ő nevét az emberek előtt, annak a nevét Jézus Krisztus meg fogja vallani az Atya előtt. Hogy ez mit jelent pontosan? Nem tudom, szerintem majd a mennyben fogjuk meglátni – valószínűleg ez is ahhoz a csomaghoz tartozik, amelyet Isten készített az Őt szeretőknek: amit emberi szem nem látott, emberi fül nem hallott, és az ember szíve még elképzelni sem tudott.

Mindenkit bátorítok tehát arra, hogy képviselje a Názáreti Jézus Krisztust a környezetében, és ne hagyja, hogy a keresztények térjenek meg a világiakhoz és vegyék fel a világi életstílust azért, mert mi gyengék vagyunk. Ők térjenek meg hozzánk, illetve az Úrhoz.

Legyünk mi azok, akik valóban képesek vagyunk fényt gyújtani abban a sötétségben, ami a világban uralkodik, hiszen bennünk él a Szent Szellem, akiről Jézus azt mondja, hogy nyilvánvaló módon be fogja bizonyítani az egész világnak és minden embernek, hogy mi a vétek, mi az igazságosság és mi az ítélet.

Egyetlen bűn (vétek) van az Újszövetségben, mégpedig az, hogy az emberek nem hisznek a Názáreti Jézus Krisztusban. Az igazság pedig az, hogy az Atya nem talált bűnt a Fiában, annak ellenére, hogy a világ kereszthalálra ítélte. Végül pedig az ítélet az, hogy e világ fejedelme felett kimondták a kárhoztató ítéletet, ahogy ez a mai részekben is szerepel.

A Szent Szellem tehát ezért jött le a földre. Ő nem valamiféle imaginárius térben, nem egy képzeletbeli valóságban nyilvánul meg, hanem rajtam és rajtad keresztül. Mi vagyunk azok, akik a Szent Szellemnek a szavait szóljuk, amikor az evangéliumot hirdetjük az embereknek. Ha szellemi harcolni szeretnél, akkor itt a lehetőség, ennél jobb szellemi harc nincs: menj ki a világiak közé, és hirdesd az evangéliumot, hívd be az embereket Isten országába. És azok, akik kiválasztottak, akiket kihívott Isten, meg fogják hallani ezt a hangot, és csatlakoznak ahhoz a hatalmas sokasághoz, amely minden népből, ágazatból és nyelvből már most dicsőíti a Mindenható Istent. Persze rájuk is igaz lesz Jézus mondása: „Egy bűnös megtérésén nagyobb öröm van a mennyben, mint kilencvenkilenc igazon”.

Ha szeretnétek ebből az örömből újból és újból részesedni, menjetek ki és hirdessétek az evangéliumot!