2013.09.13. JÉZUS  VOLT, VAN  ÉS  LESZ: Ő  AZ  ÖRÖKKÉ  LÉTEZŐ...!

http://www.napihangzobiblia.hu/20130913.mp3
(2Sám 14,1-15,22; Jn 18,1-24; Zsolt 119,97-112; Péld 16,8-9)

Jogosan merül fel a kérdés, hogy a 119. Zsoltárban mit olvasok fel a napi szakaszok előtt? Ezek nem mások, mint a héber ábécé betűi. Ma a „mem” és a „nun” betűnél tartunk. Ugyanis a 119. Zsoltár arról híres, hogy a héber ábécé minden egyes betűjével kezdődik egy szakasz, és a szakaszon belül az adott betűvel kezdődik minden sor. Így fogunk majd szépen tovább haladni egészen a héber ábécé végéig.

A mai részben Absolon a főszereplő. A király végre hazahívja – Jóáb közbenjárása folytán – és bár valószínűleg Absolon tudta azt, hogy Jóáb jót tette vele, (ő kezdeményezte azt, hogy hazahívják) mégis két év után úgy tűnik, hogy mindenről elfeledkezett. Kétszer hívatja Jóábot és miután nem hallgat rá, felgyújtja az aratás előtt álló termőföldjét.

E gyújtogatás bár káros, mégis hatékonynak bizonyul, hiszen szintén Jóáb közbenjárására Absolon ismét Dávid színe elé járulhat. Az, hogy Absolon miért forralta magában a király megdöntésére irányuló terveket, nem tudjuk. Valószínűleg ez is annak az átoknak, illetve ennek a próféciának az egyenes ági folyománya, amit még Nátán mondott neki, amikor Dávid elkövette a házasságtörést  Úriást megölette.

Absolon tehát puccsot akar végrehajtani Dávid ellen és szépen, lassan elfordítja a népet Dávidtól, és magához tereli őket Hebronba, hogy válasszák meg őt királynak Dávid helyett. Dávid (miután Absolon visszaköltözött Jeruzsálembe) minden bizonnyal távolságtartó maradt  saját fiával szemben, de ez teljesen érthető volt, hiszen megölte Ammont, a másik fiát.

Dávid nagyjából ekkorra kezdte felfogni, hogy milyen súlyosságú vétket követett el Úriás meggyilkoltatásával – átélte milyen az, amikor Isten ezen a világon megítéli valakinek a bűnét. Mert sajnos Amnón halála korántsem az utolsó volt Dávid családjában és leszármazottjai között. (De erről majd a holnapi részben fogok többet olvasni.)

Az is érdekes még, ahogy a tékoai asszony kétszer is olyannak nevezi Dávidot, mint Isten angyala, aki előre látja a dolgokat és aki belelát az emberi szívekbe. Ez a rész, ahogyan az asszony beszél Dávid bölcsességéről, szintén azt erősíti meg, hogy van emberi bölcsesség, emberi intelligencia és van olyan, ami a szellemvilágból jön, Istentől.

Jób könyvében részletesen szó van arról, hogy ezt a bölcsességet a látható világban nem fogjuk megtalálni, sőt a láthatatlan világnak nagy részében sem, mert a bölcsesség kizárólag Istennél van. Az igazi  bölcsesség forrása az maga az Örökkévaló.

Az is előfordulhat, hogy Isten valakit meglátogat ezzel az ajándékkal – Salamonnál pontosan ezt teszi. Nekem meggyőződésem, hogy Salamon nem volt ennyire bölcs, mielőtt megkapta volna Istentől ezt az ajándékot. A mai részben a tékoai asszony is erre utal, amikor azt mondja Dávidnak, hogy olyan bölcs mint Isten angyala.

Térjünk rá a mai újszövetségi részre. Van egy dolog, ami nekem nagyon megütötte a fülemet, illetve ahányszor olvasom, mindig felfigyelek rá. Ez pedig nem más, mint amikor a katonák és a templomőrök Jézus felé közelednek és Jézus megkérdezi tőlük, hogy: „Kit kerestek?”, mire azt felelik, hogy: „A Názáreti Jézus Krisztust”. Jézus pedig csak annyit mond válasz gyanánt, hogy: „Én vagyok”. Emlékeztek, Isten ugyanezt mondja az égő csipkebokorból Mózesnek, amikor az megkérdezi őt, hogy: „mit mondjak, ki küldött?” Ott az Úr ugyanezt válaszolja: “Mondd azt, hogy a vagyok küldött, a létező, aki volt, aki van, és aki lesz”. Jézus itt egy ugyanilyen horderejű kijelentést tesz. Ettől a katonák elkezdenek hátrálni és a földre esnek. Olyan szellemi erő szabadul fel a természetes világban, hogy nem tudnak ellenállni még ezek a marcona vitézek sem neki – Jézus itt megmutatott a dicsőségéből egy piciny darabkát.

A Jelenések Könyvében János apostollal ugyanez történik. A megdicsőült Krisztusnak a jelenlétében képtelen lábon maradni, azonnal a földre esik. De az első válasz után a mai részben Jézus úgy dönt, hogy nem használja ezt a szellemi erejét, bár később is hivatkozik rá, amikor azt mondja, hogy ha akarná, akkor tizenkét légiónyi angyal állna a rendelkezésére. De nem akarta. Mert nem azért jött, hogy bemutassa, hogy Ő mindennél hatalmasabb, hanem azért, hogy megalázza magát és emberi testben, önmagát kiüresítve, megváltsa az egész emberiséget úgy, hogy minden bűnt bezár a testébe, felviszi a keresztre, és a vére árán örök engesztelést szerez mindegyikőnk számára az Atya előtt.

Ezért, már amikor másodszor válaszolt, hagyta, hogy elfogják őt. Ez az Ő szabad döntése volt, senki nem kényszerítette rá. És ezzel az elfogással megindul a Passió, megindul Jézus kimondhatatlan szenvedéstörténete az emberiségért. Azért, hogy te és én ne kárhozzunk el, hanem örök reménységünk és örök életünk legyen. Így szeretett akkor, és a jó hír az, hogy most is így szeret bennünket.