2013.07.04.

Dávid ma a 62. zsoltárban felszólítja Isten népét, hogy minden időben az Úrban bízzon és öntse ki a szívét előtte. Azt gondolom, hogy számunkra, azaz Isten népe számára valóban fontos ma is: ne csak előre megírt imamintákat kövessünk, hanem saját szavainkkal mondjuk el minek örülünk, mi fáj, mi okoz boldogságot vagy szomorúságot -- ahogy egy gyerek beszél az apjával.

A mai ószövetségi részben megint látjuk az Úr ünnepeit: a Páska, az Aratás, a Kürtzengés és az Engesztelés ünnepeit. Ezek az ünnepek -- azon felül, hogy a mai napig mindet megtartják Izraelben -- szimbolikus jelentőséggel bírnak a keresztények számára is. Nem lenne meglepő, ha Jézus a visszajövetelét és az elragadtatást is valamelyik nagy ünnepre időzítené a keresztre feszítéshez és a Pünkösdhöz hasonlóan. Az apostoli levelekben szó van arról, hogy az Úr visszajövetelekor nagy harsona fog szólni -- érdemes eljátszani a gondolattal, hogy mi lenne, ha az elragadtatás a kürtzengés ünnepén történne? Vagy, ha a szabadító, azaz Jézus Krisztus az engesztelés ünnepén jelenne meg ismét? Ugyanis ő a végső engesztelő áldozat, a szerzett az emberiség egészének engesztelést a vére által az Atya előtt.

A mai újszövetségi részben nem éppen kalandregény következik: Jézus családfájáról olvashatunk. Talán a korábbi kommentekben említettem már, hogy Máté evangéliumában is szerepel Jézus családfája, csak az Mária vérvonalát mutatja be. A Mátéban szereplő nemzetségi táblázat nem szokványos, mert egyrészt nagy ugrásokat tartalmaz, másrészt négy hölgy is belekerült, méghozzá nem is akármilyenek. Ennek a családfának része Támár, Ráháb, Ruth és Betsabé (Uriás felesége). De miért van ez a négy asszony megemlítve Jézus nemzetségi táblázatában? Egyrészt hölgyek, másrészt vagy a hátterük vagy a tetteik hagytak némi kívánnivalót maguk után. Támár prostituáltnak tettette magát, Ráháb prostituált is volt, Ruth a bálványimádó moabitákhoz tartozott, Betsabé pedig Dávid királlyal tört házasságot. Látszólag mind olyanoknak tűnnek, akik semmiképpen nem férnek be a Krisztus, azaz a Felkent családfájába. Vagy mégis? Igaz lett volna már az Ószövetség idején is az, amit Istennek mondott Péter apostol egy megvilágosodást követően, ami így hangzott: "Most már látom, hogy minden nemzetben kedves előtted aki a te nevedet féli és igazságot cselekszik." ? Úgy tűnik igen.

Viszont ebben a családfában demonstrál egy még ennél is fontosabb dolgot Isten. Azt, amit János apostol kiválóan megfogalmaz az evangéliumában: "Ahogyan a törvény Mózes által lett, a kegyelem és az igazság Jézus Krisztus által valósult meg." Ez a családfa tehát a kegyelem és a hit családfája, amiben nem csak a törvényt megtartó és az által igaznak tűnő izraeliták, hanem a hit által megigazult pogány és kétes előéletű személyek is befértek. Isten itt bemutatja, hogy Ő már akkor kegyelmet adott a prostituáltaknak, a házasságtörőknek, a bálványimádóknak -- olyannyira, hogy méltónak találta őket arra, hogy bekerüljenek a Fia nemzetségi táblázatába. Ez az a kegyelem, amely mindnyájunkat életben tart és mindenkor okot szolgáltat a hálaadásra.