2013.09.16.  A  SŰRŰ  ERDŐ  VESZÉLYEI  ÉS  AZ 539  SZERES  MEGBOCSÁTÁS...!

http://www.napihangzobiblia.hu/20130916.mp3
(2Sám 18,1-19,10; Jn 20,1-31; Zsolt 119,153-176; Péld 16,14-15)

A mai ószövetségi részben azt olvassuk, hogy a csata messzire kiterjedt az egész vidéken és többen pusztultak el az erdő miatt, mint a nyílt fegyveres harcban. Úgy néz ki, hogy Dávid csapatainak még a hely adottságai is segítettek abban, hogy legyőzzék Absolon seregét. Belegabalyodtak a sűrű erdőbe és ez által többen estek el, mint a nyílt fegyveres harcban.

Ha ezt a történetet átvisszük szellemi síkra, akkor bátran mondhatjuk, hogy mi is mindannyian, akik megtértünk és újjászületünk, nyílt fegyveres harcban vagyunk az ellenséggel, a Sátánnak a seregével és csapataival. Ez persze nem abban nyilvánul meg, hogy ütjük-vágjuk az ellenséget acélkardokkal, vagy bármilyen természetes fegyverrel, de még nem is abban, hogy elkezdjük kötözgetni a regionális hatalmasságokat és a területi szellemeket – ilyet egyetlen apostol nem csinált az Újszövetségben – hanem sokkal inkább abban, hogy kimegyünk a világba és képviseljük Krisztust. És ha ezt megtesszük, látni fogjuk, hogy a világ is harcol a maga eszközeivel.

És sajnos velünk is előfordul, hogy nem a nyílt, fegyveres harc jelenti az igazi veszélyt, amiről nyilvánvalóan látszik hogy veszély és tudjuk, hogy szembe kell szállni vele (lehet ilyen  bármiféle okkultizmus, bálványimádás pornográfia vagy lopás, stb.), hanem a sűrű erdő, azaz az ördög indirekt csábítása. Például meghív valaki bennünket egy világi partira és azon vesszük észre magunkat, hogy a kollégánk ágyában találjuk magunkat másnap reggel, annak ellenére, hogy előző nap istentiszteleten voltunk, dicsértük az Urat, a menny feltárult előttünk és kijelentéseket vettünk.

De aztán jött a sűrű erdő.

Mert ne felejtsük el, hogy az ördög nagyon sokszor nem direkt, hanem nagyon csalafinta módon próbálja meg beetetni az embert és mindig csak egy picivel többet kér. A végén pedig olyan bűnökbe keveredhet az ember, ebbe a sűrű erdőbe belegabalyodva, amire az elején egyáltalán nem számított. Ezért kell nagyon vigyáznunk hogy ne essünk el így keresztényként.

Például a minap hallottam egy történetet egy barátomtól, aki elmondta, hogy a gyülekezetükbe jár egy hölgy, akinek a gyermeke nagyon megbetegedett és nem találtak rá semmilyen gyógymódot a betegségére.  Imádkoztak érte a presbiterek, próbálták az orvosok is meggyógyítani és a hölgy hallotta valakitől, hogy az egyik ismerőse elment egy ingázó módszerekkel gyógyító jóshoz és azonnal meggyógyult a betegségéből. Ennek a testvérnek szemmel láthatóan nem volt világossága ezen a területen, hiszen a Biblia egyértelműen írja, hogy milyen szellemi erők szabadulnak fel, kiváltképpen akkor, hogy ha valaki megnyitja a szívét, szellemét és teljes személyiségét az okkult praktikák előtt.

Mi aktív, Istent kereső keresztényként ilyet nem tehetünk meg. Kizárólag az Úr nevében bízhatunk, mint a gyógyítás, gyógyulás forrásában, mert ha nem ezt tesszük, olyan szinten bele tudunk gabalyodni ebbe a sűrű, sötét, homályos erdőbe, hogy talán senki nem fog tudni kimenteni bennünket, hacsak meg nem térünk. Hogy mi lett a testvérnővel azt nem tudom, de ez tipikuson az a fajta támadás, ami nem direkt, nyílt harc formájában jelentkezik, hanem ravasz és fondorlatos módon próbál becserkészni.

Ezért is mondta Jézus, hogy legyünk éberek és vigyázzunk – erre vonatkozik igazán az éberség. Azokra a helyzetekre, amelyekről nem látszik egyértelműen, hogy az ördögtől vannak vagy hogy az ellenség indított támadást ellenünk. Sőt talán elsőre kellemesnek, jónak is tűnik az ilyesmi. Viszont az Újszövetség egyértelműen azt írja, hogy még ami gonosznak látszik, attól is őrizkedjünk – ekkor fontos az éberség. Fontos, hogy imádkozzunk, aktívan keressük Istent, mert ha ezt tesszük, ezeknek a sűrű erdős kísértéseknek az esélye is nagymértékben csökkenni fog.

Térjünk rá a másik témára a mai ószövetségi részben, ahol Dávid siránkozásáról van szó. Jóáb meg is feddi őt azért, hogy Dávid most a fiát gyászolja, amikor a serege egy ekkora győzelmet aratott, és úgy tűnik, hogy Dávid gyűlöli azokat, akik szeretik őt, és szereti azokat, akik gyűlölik őt. De persze ez egyáltalán nem így volt, Dávid nem ezért zokogott, nem ezért sírt. Ő nagyon jól tudta, hogy Nátán próféta szavai – amelyeket sok-sok évvel korábban mondott ki – most teljesedtek be: meghalt Absolon is, a másik fia. Dávid még mindig bizony azért a bűnért, a házasságtöréséért és a gyilkosságáért bűnhődött. Nagyon jól tudta ezt, ezért sírt és ezért zokogott.

Az újszövetségi részben ma rendkívül jó hírek vannak terítéken: Jézus megjelenik a tanítványoknak, feltámad, János és Péter látják a vásznat és a kendőt, amivel le volt takarva Jézus teste. János hitre is jutott azonnal. Többen voltak ezzel ugyanígy, amikor megjelent közöttük Jézus, és beköszönt nekik.

Miután megjelenik, mond két rejtélyes mondatot: „Fogadjátok be a Szent Szellemet. Ha megbocsájtjátok valakinek a bűneit, akkor azokra a bűnökre bocsánatot nyer, ha pedig nem bocsájtjátok meg, akkor azokra nem kap bocsánatot”.

De most hogy van ez? Jézus nem azt tanította, hogy ha az atyámfia ellenem vétkezik akár hétszer hetvenhétszer is egy nap, akkor annyiszor meg is kell neki bocsátanom? De, ezt tanította. Ezért ez a mondata a János evangéliumának a végén szerintem  nem erre a helyzetre vonatkozik, hanem azokra, akik nem akarnak megtérni. Azokra, akikről az Úr így beszél: „Ha a te atyádfia vétkezik ellened, akkor menj és próbálj meg kibékülni az atyádfiával, azaz a testvéreddel. Ha ez nem megy, akkor hívjál még oda másik két-három embert, ha ez sem megy, akkor vidd oda az egész gyülekezet elé, és hogyha akkor sem akar kibékülni veled, akkor legyen olyan előtted, mint a bűnös és a vámszedő”. Ez az, amikor valaki ellenszegül nyíltan Isten beszédének, és nem akar megtérni. Azzal az emberrel szemben az újszövetségi gyülekezet, az eklézsia, a kihívottak közössége, az egyház felléphet egységesen és mondhatja azt, hogy: “Kiutasítunk a gyülekezetből és semmi közünk nincs hozzád.”

De ez csak egyik oldala a mérlegnek. A jó hírrel folytatom, mert Jézus azt is mondja, hogy: „Viszont akinek megbocsátjátok a bűneit, azoknak meg lesz bocsátva”, tehát ha ez az ember mégis megtér, akkor Isten visszafogadja őt – akár hétszer-hetvenhétszer (azaz 539-szer) is egy nap, mert ilyen a mi Istenünk természete. És Pünkösd óta Isten Szelleme lakik bennünk, és mint közösség, tudunk olyan döntéseket hozni, amelyeknek örökkévaló hatásai és következményei vannak. Ezért nagyon kell vigyázni annak, hogy egy adott keresztény közösség milyen döntést hoz emberi sorsokkal kapcsolatban.

Mert Jézus megígérte, hogy velünk lesz minden nap és közreműködik a munkánkban, illetve mi működünk közre az Ő munkájában a világ végezetéig vagyis ennek a világkorszaknak a lezárásáig.

És akkor most jöjjön egy új szekció a Napi Hangzó Bibliában, ez pedig az imádkozás lesz. Többen jeleztétek és kértétek, hogy jó lenne, ha imával zárnánk le a napi felolvasásokat. Most erre fogunk kísérletet tenni, korábban volt már ilyen, most ezt megújítjuk ezt a szokásunkat.

Mennyei Atyánk! Hálát adunk neked és köszönjük a mai részeket, köszönjük neked Jézus, hogy feltámadtál a halálból, és a tanítványok láthatták ezt, és megjelentél többeknek és hitre jutottak, és kijelentetted azt, hogy bár boldogok azok is, akik láttak és hittek, még boldogabbak és még áldottabbak azok, akik nem látnak és hisznek!

Uram köszönöm Neked, hogy a hitünkkel meg tudunk Téged érinteni, mert tudjuk, hogy nem az számít, hogy test szerint ismertünk-e Téged, hanem az, hogy Szellem szerint, kijelentés szerint ismerünk-e Téged. És mi megismertük és megtudtuk és megértettük, hogy Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia és ezért örökké hálásak leszünk Neked. Tudjuk, hogy Rád nézve, Benned és általad létezik az egész világmindenség.

Urunk, köszönjük Neked, hogy olyan kijelentést adtál nekünk, ami átvitt a halálból az életbe és megelevenítette a mi halott szellemünket, és a sötétségben fény gyúlt! Ez által a fény által van nekünk világosságunk és ezt köszönjük Neked Urunk!

Hálásak vagyunk, hogy megáldottál bennünket mindenben, ami az életre és az istenfélelemre való ebben az életben. Azért imádkozom Uram, hogy szenteld meg a nevedet ezen a mai napon mindannyiunk életében, akik hallják a Napi Hangzó Bibliát, és lássuk meg azt, hogy mit jelent, amikor Te elválasztod, elkülöníted, megszenteled a nevedet. Szeretnénk új kijelentéseket venni Istenem! Kérlek, hogy nyisd meg az ige kapuját, hogy ne csak olvasott Ige, ne csak logosz legyen számunkra ez, hanem legyen rhéma, legyen élő kijelentés, amin keresztül Te szólsz! A Názáreti Jézus Krisztus nevében! Ámen!