2013.09.17.  A  SZERETET  TÉNYLEG  HEGYEKET  MOZDIT  EL...!

http://www.napihangzobiblia.hu/20130917.mp3
(2Sám 19,11-20,13; Jn 21,1-25; Zsolt 120,1-7; Péld 16,16-17)

Azt szoktam csinálni, hogy miközben felolvasom az aktuális részt, mindig kis jegyzeteket írok magamnak és próbálok azokhoz ragaszkodni – de ez eddig még egyszer sem sikerült Minden alkalommal kb. a harmadik bejegyzésig jutok és elkezdtem mondani az azzal kapcsolatos gondolataimat. De ma kivételt teszek és megpróbálok a jegyzetekhez ragaszkodni. (Annyi jó téma van…. )

Ezt persze csak én gondolom így, mert lehet, hogy az volt az ok, hogy Dávid kiküldte Amászát, aki a megadott időn belül nem jött vissza. Ugyanakkor Jóáb és Abisaj pedig féltek attól, hogy Amásza átáll Seba-féle felkelők oldalára. Lehet, hogy ez volt Amásza halálának az oka, de véleményem szerint itt Jóábot személyes indíték is vezérelte: ki akarta iktatni vetélytársát. Meg is tette, egészen közelről hasba szúrta Amászát, aki összerogyott és belső részei a földre omlottak.

Ez az eset is jól leírja azt, hogy az izraelitákat mennyire eltorzította a hatalom. Abban az országban, ahol Isten törvényének kellett volna uralkodnia, ilyen gyilkosságok semmilyen körülmények között nem történhettek volna meg. Persze mondhatjuk, hogy Isten Sámuelen keresztül korábban joggal figyelmeztette az izraelitákat, hogy mi lesz akkor, ha király fog uralkodni felettük, ahelyett hogy Ő maga maradt volna a királyuk. Jelen helyzetben még ha Dávid király nem is, de a hadvezére vérszomjas ember volt, bár az is igaz, hogy mindketten (Abisaj és Jóáb) végtelenül hűségesek voltak Dávidhoz. Mondhatjuk azt is, hogy Isten két ilyen vaddisznó természetű embert rendelt Dávid király mellé.

Azt is hozzá kell tennünk, hogy a mai részből úgy látszik, hogy Dávidnak már elege volt Céruja fiainak erőszakosságából: ők akarták kivégezni többek között Sémeit is, aki korábban gyalázta Dávidot. De a király kegyelmet adott neki és elege volt abból, hogy Joábék mindent maguk akartak megoldani.

Persze ez csak egy mellékága volt a mai ószövetségi résznek, amelynek a központi üzenete sokkal inkább az volt, hogy Isten minden természetes valószínűség és esély ellenére helyreállította Dávidot, illetve ennek  folyamata zajlik a mai részben.

Az Újszövetségben viszont már csodát látunk: a feltámadott Krisztust, aki ott áll a Genezáreti tó partján és csak annyit mond a tanítványoknak, hogy: „Vessétek ki a hálót a bárka jobb oldalán, ott majd találtok halakat!” – úgy is lett, a fogás 153 nagy halból állt.

Csakúgy, mint a sírnál tegnap, itt is Jánosnak kezdett derengeni először, hogy valami hasonló egyszer már lejátszódott velük, amikor Jézus a szolgálata elején megmondta nekik, hová vessék ki a hálót.  János ekkor kapcsolt és rájött, hogy az Úr áll a parton. Természetesen ezzel üzenete van számunkra is Jézus Krisztusnak. Az egyik maga a halászat vagyis az, hogy amikor Ő mondja, hogy menjünk ki és vessük ki a hálót, akkor biztos lesz fogás – ezért fontos mindennap nap vele járni.

Itt most nem csak természetes bővölködésről van szó, hanem elsősorban arról, hogy menjünk ki az emberek közé és ott vessük ki a hálónkat, mert az a háló, amiről Isten országának példázataiban is szó van, úgy kerül “kivetésre”, hogy mi, akik az Úr követői vagyunk, akik azonosultunk Jézus Krisztussal, kimegyünk az emberek közé és hirdetjük a feltámadást és az evangéliumot.

Az evangéliumot hirdetve “fogjuk ki” az embereket a Szent Szellem ereje által. Így lettek emberhalászokká az apostolok és így vagyunk mi is azok. Ez az az iga, amiről Jézus azt mondta, hogy: „könnyű és gyönyörűséges”. Ez az a szolgálat, amiben csodálatosan ki lehet teljesedni, ha kimegyünk és beszélünk az embereknek Jézus Krisztusról. Nem azt mondom, hogy menjünk ki az utcákra és azonnal kiabáljuk világgá, hogy Jézus Krisztus él – bár abban sem látok semmi kivetnivalót – hanem inkább arról beszélek, hogy az ismerőseinknek, a barátainknak bátran tegyünk bizonyságot arról, hogy keresztények vagyunk. Valljuk meg az emberek előtt az Úr nevét, és az Úr is vallást fog tenni rólunk az Atya előtt, és lehet, hogy nekünk is lesz 153 nagy hal a hálónkban.

Később az Úr beszélget Péterrel. Olyan próféciát mond neki, amivel kijelenti, hogy hogyan fog meghalni. Ezt mondja: “Ha megöregszel, kinyújtod a kezed, és akkor majd más köti fel az övedet és odavisz, ahová nem akarsz menni.” Ez is történt Péterrel. A történelmi feljegyzések szerint fejjel lefelé feszítették keresztre az apostolt – valóban kinyújtotta a kezét és oda vitték őt, ahová nem akart menni. De az a Péter, aki a Passió éjszakáján háromszor megtagadta a Krisztust, eljutott odáig, hogy kész volt akár kereszthalált halni a mesterért, mert valóban kiábrázolódott benne a Krisztus. És ez az Úr célja mindannyiunkkal, hogy eljussunk a Krisztusban érett férfiúságra, hogy ne csak elemi dolgokat tudjon tanítani nekünk a Szent Szellem, amelyek a Krisztusra tartoznak, hanem olyan dolgokat is, amely érett embereknek valók. És ki az, aki ne vágyna erre a tanítványok közül?

Itt most nem az a lényeg, hogy ki mikor tért meg, hanem az, hogy mennyit sikerült fejlődnie a Krisztusban és mennyire tudta elsajátítani Jézus Krisztus tanításait és mennyire tud aszerint élni, mennyire tükröződik ez a cselekedeteiben. Mert minél inkább felvesszük ezt az igát, annál inkább meglátjuk azt, hogy ez valóban könnyű és gyönyörűséges.

Mennyei Atyánk! Hálát adok azért, hogy feltámasztottad Jézus Krisztust a halálból, és ennek a bizonyítékáról olvashattam ma. Arról ahogyan beszélt, és ahogyan együtt evett megdicsőült testben a tanítványokkal. Hálás vagyok azért, hogy mi ugyanúgy fel fogunk támadni egy napon és tudunk Téged szolgálni kiteljesedve, mennyei testben.

Uram, köszönöm Neked, hogy a szolgálatunk már elkezdődött. Hálás vagyok azért, hogy egy nap teljesen ki fog ábrázolódni bennünk a Krisztus és olyan dolgokat fogunk meglátni, amelyet emberi szív el sem tud képzelni. De most itt élünk ezen a földön, és nem szeretnénk csecsemő állapotban maradni. Ezért imádkozom, hogy adj nekünk bölcsességet, mennyei bölcsességet mindnyájunk szívébe, hogy megértsük és felfogjuk, hogy mit akarsz a mai napon nekünk szólni, akár ezeken az igéken keresztül is. Segíts, hogy agapéval, Isteni szeretettel tudjuk szeretni az embertársainkat, úgy, ahogyan ma Pétertől kérdezted, hogy: “Szeretsz-e engem?” – ezzel az Isteni szeretettel.

Kérlek, teljesítsd ki bennünk az isteni szeretetet, hogy amikor egy emberi lényre nézünk, legyen az akárki, akkor a Te szemüvegeden keresztül tudjunk ránézni, és ne a gyűlöletnek, ne az utálatnak a szemüvegével és ne is emberi szemüveggel, hanem isteni szemüvegen keresztül, hogy meglássuk a szeretett lényt a másik emberben.

Uram, kérlek segíts bennünket jobban szeretni, és ne csak a testvéreinket, hanem a világiakat is, mert Te mondtad azt, hogy: úgy cselekedjetek az emberekkel, ahogy akarjátok, hogy veletek cselekedjenek. Mi szeretni akarjuk őket Uram egyre inkább és tudjuk azt, hogy a legjobb dolog nem a szellemi ajándékok sokasága, hanem a szeretet. Te jelentetted ki, hogy e három dolog marad: a hit, a remény és a szeretet. De mind közül a legcsodálatosabb a  szeretet!

Uram, a szeretet szellemével látogass meg bennünket, mindannyiunkat! Jézus hatalmas nevében! Ámen!