2013.09.18.  VESZTEK  ERŐT, MIUTÁN  A  SZENT  SZELLEM  ELJÖN  REÁTOK...!

http://www.napihangzobiblia.hu/20130918.mp3
(2Sám 20,14-21,22; ApCsel 1,1-26; Zsolt 121,1-8; Péld 16,18)

Az Ószövetségben többek között ma az szerepel, hogy három egymást követő évben éhínség sújtotta az országot. És persze mivel Isten áldást ígért Izraelnek akkor, ha megtartják a parancsolatait, és éppen Dávid uralkodott (aki Isten szíve szerint való király volt ráadásul), nem értették, hogy ez miért történik

Hogyan lehet éhínség három egymást követő éven keresztül?  Ezután a Biblia – mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne – azt jegyzi meg, hogy mivel Dávid uralkodott, megkérdezte az Örökkévalót. Azonban ez egyáltalán nem volt így nagyon sok izraeli, illetve júdeai király esetében. Nem kérdezték meg az Örökkévalót. Dávid azonban megtette ezt és választ is kapott. Dávid és Isten között nagyon tiszta volt a kommunikáció. Dávid meghallotta Isten beszédét és aszerint cselekedett. Bár lettek volna az utána következő királyok is ennyire engedelmesek Istennek! Itt, ennél az egyetlen mondatnál le is táborozhatnánk, mert kérdések  sokasága merül fel. Egy természeti csapás mögött ilyen direkt módon állhat Isten és ilyen konkrét oka lehet annak, hogy három évig éhínség volt Izraelben? Igen! Azt olvassuk ezután, hogy mindez azért volt, mert Gibeonitákat gyilkoltatott meg Saul. Ez olyan dolog volt, ami nem tűnt bűnnek, hiszen emóriak voltak a gibeoniták és Isten eredetileg azt mondta Izrael népének, hogy irtsák ki a kánaáni őslakos népeket.

Tehát még azt is mondhatnánk, hogy Saul jól cselekedett: nagyon buzgó volt, egyszer elkapta őt a hév és elkezdte irtani a gibeonitákat, hiszen korábban Isten ezt parancsolta. Csak éppen arról feledkezett meg, hogy Izrael esküvéssel ígérte, hogy a gibeonitákat nem fogják bántani, nem fogják őket kiirtani, hanem teherhordó és kényszermunkás szolgáikká teszik őket. Talán emlékeztek, a Példabeszédekben van leírva, hogy teljesítsük az Úrnak tett fogadásainkat, mert Isten nem gyönyörködik abban, sőt meg is bünteti azt, ha nem teljesítjük. Így fogadott Izrael a gibeonitáknak egy esküt, miszerint nem pusztítják el őket.

Hát most Saul éppen az ellenkezőjét tette, ezért Isten haragja rajta maradt Izraelen. Én nem tudom, hogy Dávid királyon kívül ki tudta volna kisakkozni azt, hogy ez a gibeoniták halála miatt volt? A próféták szóltak a többi királyhoz is Dávid után, de azok nem hallgattak rájuk. Dávid viszont hallgatott. És miután átadta  Saul leszármazottjait és kivégezték őket, a csapás elmúlt és  Izráel imái ismét meghallgatásra találtak Isten előtt. Mekkora tanulság ez számunkra! Akár nemzeti szinten is lehetnek ilyen jellegű bűnei egy országnak. Nem is kell nagyon  messzire mennünk, csak a holokauszt idejére, ami miatt Isten bármely országot ítélet alá vonhat. De ez nem csak országos szinten van így, hanem egyéni életekben is lehet, hogy olyan dolog történt, ami miatt nem tudunk egyről a kettőre jutni. Ilyenkor érdemes megkérdezni Istent, érdemes Isten kijelentésére várni. És mivel a Szent Szellem bennünk lakik az Újszövetségben, sokkal közvetlenebbnek kellene lennie ennek a fajta kommunikációnak, mint amilyen Dávid és Isten között volt.

Persze nem ez volt az egyetlen eset az Ószövetségben, amikor éhínség, szárazság, aszály sújtotta az országot. Több ilyen volt , többek között akkor is, amikor Akháb király  uralkodott és Izráel olyan mélyre süllyedt, hogy annál lejjebb  már nem lehetett. Akkor is Akháb és Jézabel bűnei miatt kapta Izráel a csapást.

Persze felmerül az a kérdés is, hogy megváltott, újjászületett keresztényként történhet-e velünk ilyen? Hogy valamilyen dolgot elkövettünk és ennek ok-okozati összefüggése van az életünkben? Szerintem mindenképpen történhet, attól függetlenül, hogy örök életünk van. Ez két különböző dolog a véleményem szerint. És ahogyan az Igének a fényében, az Igének a világosságában járunk és Isten közelében vagyunk, úgy ezek a dolgok napvilágra jönnek, és meg fogjuk érteni és tudni azt, hogy Isten mit miért csinál és mik az ok és-okozati összefüggések az életünkben. Lehet, hogy egy olyan dolog okoz valamit, amiről nem is sejtettük, vagy nem is gondoltuk volna. Ezért fontos istenfélelemben és Isten tiszteletében járni az Úr előtt. Ekkor a Szent Szellem , aki pünkösdkor kiáradt a Földre, képes lesz kijelenteni nekünk azt, amire lehet hogy természetes z szinten a magunk józan paraszti eszével nem is gondoltunk volna.

A mai újszövetségi részben éppen a Szent Szellemet ígéri Jézus. Azt mondja, hogy “Amikor a Szent Szellem leszáll rátok, erőt kaptok, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samariában, sőt szerte a világon mindenhol.” De mire is mondja ezt Jézus? Melyik kérdésére reagál a tanítványoknak? Arra, amikor azt kérdezik, hogy most jött-e el az idő arra, hogy Jézus helyreállítsa a királyságot Izráelben, és megkezdje uralmát? De Jézus azt mondja, hogy az idők tudakozása nem az apostolok, nem a tanítványok feladata és nem is a mi dolgunk. Persze az embereket az érdekli a legjobban, hogy mikor jön már vissza Jézus és mikor kezdi meg uralmát a Földön? De hála Istennek ezt már megkérdezték előttünk az apostolok és Jézus egyértelműen azt felelte, hogy ez nem az ő dolguk. Az Atya ezeket a saját hatalmába helyezte, még a Fiú sem tudja.

Nekünk annyi a dolgunk, hogy – miután kiáradt a Szent Szellem  a Földre és kaptunk tőle erőt – ,   legyünk tanúi neki az egész világon mindenhol. Mert az biztos, hogy ha ebben a munkában talál bennünket Isten, akkor mi a jó szolgák közé fogunk soroltatni. Kövessük hát Jézus tanácsát!

Mennyei Atyám! Hálát adok neked azért, hogy Te valóban mindenkinek a szívét ismered, ahogy a mai részben az apostolok is imádkozták. Te vagy a szívek és vesék vizsgálója, és a te beszéded az, ami behatol az emberi személyiség legmélyére, arra a határvonalra, ahol a szellem és a lélek elválik egymástól, ahol a lelkiismeretünk van.

A te beszéded Uram  behatol a csontvelőkig, a legbensőbb részeinkig. Előtted mindenki leplezetlen. Nincs olyan titok és nincs olyan dolog, amit Te ne tudnál. Te vagy az, aki titkon figyelsz bennünket minden helyzetben és egyszer szembesülni fogunk mindazokkal a dolgokkal, amelyeket ebben az életben tettünk. Azokkal a dolgokkal is, amikről azt hittük, hogy senki nem látta. Ezért Uram, kérlek téged, hogy könyörülj rajtunk és adj kegyelmet mindnyájunknak.

Uram, bocsásd meg a bűneinket úgy, ahogy mi is megbocsájtunk azoknak, akik ellenünk vétkeztek, és segíts abban, hogy egyre közelebb tudjunk hozzád kerülni, és ne az előző, Istentől elfordult életünket folytassuk, hanem a megtéréshez méltóan és a megváltozott gondolkodásmódunkhoz méltóan feléd menjünk, feléd közeledjünk és egyre többet lássunk meg belőled!

Mert Jézus, te kijelentetted, hogy az örök élet az nem más, mint megismerni az Atyát és megismerni téged egyre jobban. Most még tükör által homályosan látunk, de egy nap meg fogunk látni téged szemtől-szemben. Addig is szomjazunk és éhezünk a te jelenlétedre. És azt mondtad, hogy aki szomjazik, az menjen tehozzád és igyon. Igen, szomjazunk és szellemi értelemben kiüresítjük magunkat és megvalljuk, hogy szegények vagyunk – azok a fajta szegények, akiknek azt mondtad, hogy boldogok, mert ők megelégíttetnek. Uram, szeretnénk elégséget venni, szeretnénk betelni a te Szellemeddel, szeretnénk, ha előttünk állnál és úgy tudnánk veled beszélni, ahogy Mózes beszélt veled, vagy úgy érteni amit mondasz, ahogy Dávid értette! Adj nekünk ma is füleket a hallásra és szemeket a látásra. Jézus Krisztus hatalmas nevében, ámen.