2013.10.02.  ÉS  AZ  EVANGÉLIUM  MEGÁLLITHATATLANUL  TERJED  A NEMZETEK  KÖZÖTT...!

http://www.napihangzobiblia.hu/20131002.mp3
(1Kir 18,1-46; ApCsel 11,1-30; Zsolt 135,1-21; Péld 17,12-13)

Közel három év után Izraelben a mai részben ismét feltűnik Illés és nem is akárhogy. Aháb meg is szólítja őt és a Károli fordítás szerint ez kérdezi “Te vagy-e Izrael megháborítója?” Az egyszerű fordítás itt így fogalmaz: “Te vagy-e az, aki bajba sodortad Izraelt?” Illés pedig Isten szavával felel erre mondván, hogy nem ő az, aki bajba sodorta Izraelt, hanem Aháb és egész családja. A legnagyobb hibát egyébként Aháb ott követte el, hogy Jezabelt feleségül vette és Salamonhoz hasonlóan őt is a felesége vitte be a bajba, illetve fordította el a szívét Istentől.

Ezek az idegen házasságok (említhetnénk Sámson példáját is, aki szintén filiszteus feleséget vett), nagyon rosszul sültek el Isten népe között. Jezabelről mondhatjuk, hogy Izrael bálványimádása mellett minden rossznak és gonosznak az okozója abban az időben.

Azt nem olvassuk a Királyok első könyvében, hogy Jezabel mikor irtotta ki az Örökkévaló prófétáit, csak arról olvasunk, hogy már korábban megtörtént és ekkor Obádjáhú (ld. a mi részt) 50-50 embert barlangokban rejtett el. Tehát itt már volt valamiféle vérengzés és tömeges legyilkolása az Örökkévaló prófétáinak, ráadásul a nép szíve teljesen elfordult az Úrtól. Illésnek ebben a történelmi jelentőségű helyzetben az elsődleges feladata az volt, hogy visszafordítsa a nép szívét az Örökkévalóhoz.

Bátran mondhatjuk, hogy ez volt a legnagyobb küldetése Illésnek. Azokat a szíveket, amelyek a bálványimádásban találtak nyugalmat kimozdítsa és visszafordítsa Istenhez.

De mi volt a “második Illés”, azaz Keresztelő János küldetése? Ugyanez! Visszafordítani Isten népének szívét az Úrhoz. És ha megnézitek, a mai ószövetségi részben szó van vízről (aminek révén az áldozat víz alá került), és szó van tűzről (ami rászállt az égből a tanítványokra). Mit csinált Bemerítő János? Vízbe merítette be az embereket (így került víz alá a legnagyobb áldozat, Jézus Krisztus). És ki jött utána? Az, aki tűzbe merítette be az embereket (és aki a Szent Szellemet küldte, hogy tűz formájában az égből rászálljon a tanítványokra).

Keresztelő János az Újszövetségben a következő kijelentést teszi: én ugyan vízzel keresztellek benneteket, de aki utánam jön, az Szent Szellemmel és tűzzel fog bemeríteni, illetve tűzbe fog bemeríteni benneteket. Ezt követően nem sokkal bemerítette tehát a végső áldozatot, a Názáreti Jézus Krisztust, csakúgy ahogy Illés eláztatta a mai áldozatot. És ahogyan erre az áldozatra lejött a tűz, ugyanúgy a Szent Szellem tüze jött Jézus Krisztus áldozatát követően az apostolokra a felházban, az Újszövetségben.

A mai ószövetségi részből fontos még kiemelnünk azt, ahogyan Illés imádkozott a három éves szárazság után. Hozzáteszem, hogy Illés barlangja a mai napig megtekinthető a Kármel hegyen. A hagyomány szerint ebből a barlangból küldte ki a szolgát és innen ment fel a szolga a hegy tetejére. Tehát nem egyszer küldte el Illés a szolgáját, hanem addig imádkozott, amíg az a tenyérnyi felhőcske meg nem jelent. Hétszer kellett kimennie a szolgának.

A tanulság számunkra ebből, hogy ne adjuk fel, hanem kitartóan imádkozzunk! Ha tudjuk, hogy Isten akaratával összhangban vannak a céljaink, illetve az a dolog, amit kérünk, akkor kérlelhetetlenül dörömböljünk a menny ajtaján a válaszokért, és Isten meg fogja adni, mert megígérte.

Az Újszövetségben megindul az evangélium terjedése a pogány nemzetek között. Az Antiókhiában élőkről azt olvassuk, hogy az evangélium hirdetőivel az Úr hatalma volt és a görögök közül sokan megváltoztatták a gondolkodásukat vagyis Istenhez fordultak és hittek az Úrban. Ez egy “mintareakció” az evangélium hirdetésre: a legjobb, ami történhet, ha az emberek megváltoztatják a gondolkodásukat és egész életüket. Itt pontosan az történik, amiért ma Illés imádkozott az ószövetségi részben. Az emberek szíve az Istentől elfordult állapotból visszafordult Hozzá, azaz Károli szakszóval élve megtértek.

Ezután, arról olvasunk az Újszövetségben, hogy Agabosz  - aki próféta volt –  kijelenti, hogy éhínség következik az egész világra. Vizsgáljuk meg, hogy mit tettek itt a keresztények. Elkezdtek imádkozni ez ellen, vagy szellemi harcoltak, hogy ez ne következzen be? Nem. Ezt tényként elfogadták és úgy döntöttek, hogy segíteni fognak a Júdeában élő testvéreknek. Ami annyit tett, hogy mindenki igyekezett annyi pénzt adni, amennyit csak tudott, és mindazt, amit összeadakoztak, rábízták Saulra és Barnabásra, hogy vigyék fel a gyűjtést Jeruzsálembe.

Elgondolkodtam azon, hogy ideális esetben ma ennek hogyan kellene kinéznie? Talán úgy, hogy a gazdag országokban élő gyülekezetek tagjai összeállnak, és anyagilag jelentősen segítik a szegényebb országokban élőket. Ha ez megvalósulna, ha a javakat az egyházon belül a keresztények így osztanák el, szerintem a világ megdöbbenne. Ha Krisztus különböző tagjai, ha a test különböző tagjai ügyelnének arra, hogy például az afrikai országokban is bőségben legyenek tanítványok, akkor e világ alig térne magához a csodálkozástól.

Hiszen, ha az Amerikában élők, vagy az Európai Unióban élők komolyabban elkezdenének gyűjteni az afrikaiaknak, illetve az elmaradottabb országokban élőknek és folyamatosan juttatnának adományokat nekik, az e világi nem tudná hová tenni. A világiak meglátnák, hogy a Krisztus dicsősége tettekben és cselekedetekben is közöttünk lakik. Talán ez lenne az ideális, ettől persze nagyon messze vagyunk.

Viszont, itt ezt látjuk megnyilvánulni:azok, akik tehették, összeálltak és gyűjtöttek azért, hogy a júdeaiak ne éhezzenek. Ez csodálatos példamutatás számunkra is.

Mennyei Atyám! Hálát adunk ezekért a példákért: Illés imájáért és azért, ahogy válaszoltál neki az égből tűzzel és megégetted az áldozatot! Köszönöm, hogy a Fiad kérésére is tűzzel válaszoltál, és leszállt a Szent Szellem a tanítványokra.

Láttuk a mai részben, hogy akik tehették összeálltak és gyűjtöttek azért, hogy a testvéreik, akik Júdeában élnek, ne éhezzenek. Rengeteg dolgot kell még megtanulnunk Tőled Istenem, mert bár ezek régen történtek, példaként szolgálnak számunkra.

Kérlek, hogy ezeken a példákon keresztül is taníts bennünket, hogy jobb emberek legyünk és az adakozásban előbbre jussunk. Tanuljuk meg, hogy aki bőven vet, bőven is arat, és aki szűken vet, az szűken is arat.

Taníts bennünket az anyagi életünkben, hogy ki tudjuk pótolni azoknak a testvéreinknek a szükségét, akik ezt önmaguktól nem tudják megtenni, bár dolgoznak a két kezükkel, de mégsem tudják előteremteni azt, ami a megélhetéshez kell.

Imádkozom Istenem azért, hogy nyújtsd ki a kezedet azokra az emberekre, akik becsületesen dolgoznak és áldd meg őket a mennyből, a Te lakhelyedről. Látogasd meg őket természetfeletti áldással, mert minden élet és minden áldás forrása Te vagy Uram! Hogy azok, akik eddig szegénynek számítottak, legyen meg a teljes elégségük és minden jótéteményre bőségben legyenek!

Szaporítsd meg a vetésünket, taníts meg bennünket hitből adni, hogy bekerüljünk a Te gazdasági rendszeredbe! Jézus Krisztus hatalmas nevében! Ámen!