2013.10.03. 

http://www.napihangzobiblia.hu/20131003.mp3
(1Kir 19,1-21; ApCsel 12,1-23; Zsolt 136,1-26; Péld 17,14-15)

A mai rész elején egy végletekig csüggedt Illést látunk, aki mindenből, még az életből is kiábrándult. Azt kéri az Úrtól, hogy ölje meg őt, mert már nem tud semmit tenni. Annyira megfélemlítette őt Jezabel a fenyegetéseivel, hogy már az életkedve is elment. Ekkor megjelenik neki Isten angyala és elmegy a Hórebhez, ahol Isten megígéri neki, hogy megjelenik Illésnek. De hogyan történt ez? Volt három rettenetes természeti jelenség: szélvihar, földrengés és tűz, de a Szentírás szerint az Úr egyikben sem volt jelen. Majd miután ezek a természeti jelenségek lezajlottak egymás után szépen sorban Illés előtt, egy halk és szelíd hang hallatszott. Akkor Illés tudta, hogy ez az Úr.

Ezzel nekünk is tanít Isten: ne a földrengésben és ne a nagy természeti csapásokban keressük őt. Természetesen azok mögött is Isten áll, de van, amikor a Szent Szellem halk és szelíd hangja hallatszik és az Úr ezen a hangon keresztül szól. Lehet, hogy más nem hallja meg, de az Apostolok Cselekedeteiben folyamatosan ez a hang szólt az apostoloknak, illetve a tanítványoknak. Ez a hang szólt Fülöphöz, Ananiáshoz, Pálhoz és az Úr többi követőjéhez.

Nekünk, keresztényeknek fontos, hogy érzékenyek legyünk a Szent Szellemnek halk és szelíd hangjára. A nagy csüggedtség közepette így halkan szól tehát Illésnek és lerendezi Izrael közeli jövőjét. Megmondja neki, hogy kit kenjen királlyá Arámban, Izraelben és ki legyen a saját utódja. Kijelenti a prófétának, hogy jönnek  támadni fognak arámiak, azután jön Jéhu és végül Elizeus.  (Hogy pontosan milyen formában fog erre sok kerülni, arról holnap lesz szó.)

Mindenesetre érdekes az, hogy még egy ilyen kaliberű prófétát is, mint Illés, mennyire sarokba tudott egy olyan ördögi jelenség, mint Jezabel. Mert természetesen Jezabel fenyegetései mögött természetfeletti lények, szellemek, démonok és gonosz hatalmasságok álltak, és olyan erejük volt, hogy még Illés is meg akart halni. Az igében az áll, hogy az igazak is megfáradnak. Eképpen mi is elcsüggedhetünk, nekünk is lehetnek olyan szituációk az életünkben, hogy mindentől elmegy a kedvünk. Ez Dáviddal is előfordult: nem tudom emlékeztek-e rá, hogy amikor ő és kísérete visszatért Ciklágba, kirabolva találták a várost: elvitték a családjaikat és minden vagyonukat. Még a saját emberei is meg akarták őt kövezni. Ekkor nagyjából Dávidnak ugyanolyan életérzése lehetett, mint a mai részben Illésnek. De csakúgy, mint Illés, Dávid is megerősítette magát az Úrban, az ő Istenében, és az Úrból merített ismét erőt.

Isten minden életnek és minden örömünknek a forrása. Ha a legmélyebben vagyunk, Isten onnan is ki tud bennünket rántani. Nincs az a mélység – erről valószínűleg Jónás próféta is tud tanúskodni – ahonnan Isten ne tudna kiszabadítani. Jézus ugyanilyen mélységeket élt át akkor, amikor megkínozták, megkorbácsolták és keresztre feszítették. Sőt, volt néhány óra, amikor az Atya teljes mértékben elhagyta Őt – de nem örökre. Rövid idő múlva feltámasztotta Őt a halálból és rajta keresztül megjelent a kegyelem – az a kegyelem, amiről a mai Zsoltárban is olvastam.

Tehát az Úr Illést úgy rántja ki ebből a kétségbeesésből, hogy kijelentéseket ad az egész ország jövőjére vonatkozóan. Az is érdekes, ahogy Elizeust elhívja: egyszerűen ráteríti a köpenyét. Nem tudom, hogy ez valamilyen egyezményes jel lehetett-e abban a korban – de Elizeus pontosan tudta, hogy ez mit jelent. Elbúcsúzott a szüleitől és azonnal beállt Illés szolgálatába. Illésnek olyan híre lehetett, hogy mindenki ismerte őt. De amikor ráterítette a köpenyét Elizeusra, a köpennyel együtt Isten jelenléte is rászállt. Később olvasni fogunk arról, hogy ez nem közönséges köpeny volt, hanem Isten jelenlétét jelképezte.

Az újszövetségi részben ma kerül sor Jakab lefejezésére. István diakónus halála, illetve Jakab lefejezése nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a jeruzsálemi tanítványok szétszóródjanak és elkezdjék az evangéliumot hirdetni a Római Birodalom más részeiben is. Jakab halálán felbuzdulva Heródes foglyul ejti Pétert a mai részben. 16 őr vigyáz rá, azonban éjnek évadján megjelenik neki az Úr angyala és kiszabadítja. A tanítványok és az apostolok, akik János anyjának, Máriának a házában imádkoznak, óriási “hitről” tesznek tanúbizonyságot. Amikor Rodé, a szolgálólány az ajtótól visszaszalad és elmondja, hogy Péter áll a kapuban, egyszerűen nem hisznek neki. Nem hiszik el, hogy Isten meghallgatta az imájukat és még utána is csak azt mondják, hogy ez csak Péter angyala lehet. Amikor meglátják, hogy tényleg Péter az, akkor felkiáltanak, mint az egyszeri pap: “Ki hitte volna!?” – vagyis finoman szólva sem túl nagy hitről tettek tanúbizonyságot.

Ezért nagyon tanúság számunkra az, hogy higgyük el, hogy Isten megadja a kérésünket. Lehet, hogy mi is hasonló helyzetben vagyunk és az Úr már rég megválaszolta a kérést, de mi egyszerűen nem hisszük el. Ki kell nyitnunk az ajtót és meg kell néznünk azt, hogy az imaválaszunk – jelen esetben Péter – ott áll az ajtóban. Fontos ezért, hogy valóban higgyük el, hogy amit kérünk imáinkban, azt meg is kaptuk (múlt időben!) – erre Jézus szólít fel.

Péter szabadulása után Heródes elmegy Tíruszba és Szidónba. E városokra nagyon haragudott Heródes, de a polgárok megpróbálták őt kibékíteni. Heródes felállt, tartott egy nagy beszédet, és hízelgés gyanánt azt kezdte el kiabálni a nép, hogy: “Isten szava ez, nem emberé!” A probléma ezzel csak az volt, hogy Heródes el is fogadta azt, hogy őt Istennek titulálják és annak is képzelte magát. Azonban ezt az Úr, a Mindenható Isten nem nézte jó szemmel. De mi ebből számunkra az üzenet?

Szerintem ennek a történetnek az elsődleges üzenete, hogy nem mindegy, kinek adjuk a dicsőséget. Még ha valamit el is értünk, még ha nagyon sikeresek vagyunk is az életben, akkor is mindig emlékezzünk meg Izrael Istenéről, a mi Atyánkról, aki a mennyben van, és ne magunknak tulajdonítsuk ezeket a sikereket. Mert Isten, ha nem is ilyen látványosan, de lehet, hogy megbüntet.

Heródes jelen esetben, saját magát titulálta így Istennek: ennél rosszabb szerintem nincs.

Ezért mindig mindenben emlékezzünk meg Istenről és adjunk hálát neki a sikereinkért és azokért a dolgokért, amelyeket rajtunk keresztül tett, mert még levegőt sem tudnánk venni, ha a kegyelem ideje nem tartana.

Mennyei Atyánk! Hálát adok Neked azért, hogy Te adsz nekünk lélegzetet, életet és mindent. Te teremtetted ezt a csodálatos világot, ami körülvesz bennünket. Köszönjük a csillagokat, a napot, a hegyeket, köszönjük a természet csodáit!

Köszönjük, hogy belehelyeztél bennünket, embereket ebbe a világba a Te képmásodra teremtettél! De tudjuk, hogy mi nem vagyunk istenek. Isten egyedül Te vagy az égben. Te vagy a mi láthatatlan alkotónk Atyánk! Te vagy az, aki a saját kezeddel formáltál bennünket, a képmásodra teremtettél és élő leheletet, élő szellemet adtál belénk! De ez sem volt Neked elég Uram, hanem újjászültél bennünket élő reménységre, hogy ne maradjunk a halál állapotában, mert közösségben kívántál velünk lenni és ezért mindig hálásak leszünk Neked Istenem!

Nem szeretnénk olyanok lenni, mint a tanítványok a mai részben, akik nem hitték el, hogy megadod Péter szabadítását. Növeld a mi hitünket ezen a mai napon is, segíts abban, hogy megértsük a hétköznapi eseményeket, amelyek körülöttünk zajlanak, de ne a világ szemüvegén keresztül Uram, hanem a te szemüvegeden át.

Segíts a Szellem vezetésével a hétköznapokban, úgy ahogyan segítettél az apostoloknak és a tanítványoknak. Tarts minket távol minden gonosz szellemi erőtől, hogy meghalljuk tisztán a hangodat minden élethelyzetben. Szeretnénk méltókká válni az elhívásunkhoz és nem szégyelljük megvallani, hogy szomjasak és éhesek vagyunk: szomjasak a Szent Szellemre és éhesek a Te beszédedre Uram! Taníts bennünket, taníts a szívünkben! Azt mondtad, hogy eljön az az idő, amikor már senki nem fog bennünket tanítani, mert új szívet adsz nekünk, a kőszívet kiveszed belőlünk és hússzívet adsz a helyébe, és Te magad közvetlenül fogsz mindnyájunkat tanítani.

Uram! Add nekünk ezt az élő vizet minden áldott nap! Szeretnénk betelni a Te Igéddel és együtt mondani Veled, hogy: az az én eledelem, hogy annak akaratát cselekedjem, aki elküldött engem. Vezess bennünket a hétköznapokban is. Jézus Krisztus nevében! Ámen!