Sokba kerül ez nekünk

A démonikus függőségek ára

„Mivel demokráciában élünk, mindenkinek joga van abba belehalni, amibe akar, és olyan deviáns életmódot folytatni, amilyet akar” – hangoztatta a minap egy fiatalember. Sarkalatos életfilozófiáját azzal a további nézettel egészítette ki, hogy szerinte senkinek sem szabad beleszólnia abba, hogy mások milyen deviáns magatartással vagy szokásformával élnek együtt. Az egyén által gyakorolt szokások, kényszeres függőségek azonban cseppet sem tekinthetők magánügynek: közvetlen vagy közvetett úton csakhamar lecsapódnak először a szűkebb rokoni kapcsolatokban (ez általában a család), majd az egyes családok általános szellemi-erkölcsi és anyagi állapotán keresztül beszivárognak az egész társadalomba, negatív irányba befolyásolva annak szellemi atmoszféráját, anyagi erőforrásait és életszínvonalát.

A káros szenvedélyek közös tulajdonsága, hogy összezúzzák a fogságukban gyötrődő emberek szellemét, átveszik a vezető szerepet mindennapjaik szervezésében, életvezetésük kialakításában, s lassan-lassan megnyomorítják egészségi állapotukat, felőrlik családtagjaik erejét. Szintén általános jellemzőjük, hogy az egyén pusztán jobb belátásra téréssel, intellektuális-pszichikai erőinek mozgósításával nem képes megszabadulni tőlük. Írásunkkal senkit nem kívánunk sokkolni, csupán a valós statisztikai felmérések segítségével világítjuk meg, milyen mértéket öltöttek mára a különféle függőségek, és mekkora anyagi terhet rónak az egyénre és a társadalomra.

A leghatékonyabb tömeggyilkos

Kevesen tudják a dohányzásról, hogy évente több embert öl meg, mint a közlekedési balesetek, tűzvészek, járványok, az AIDS vagy a különféle drogok együttesen. A dohányzás vezető halálok a fejlett országokban. Körülbelül ötvenezer ember hal meg óránként dohányzással kapcsolatos megbetegedésekben; a WHO előrejelzései szerint 2030-ig évente valószínűleg 10-11 millióan fognak meghalni a dohányzás okozta betegségek miatt.

Sajnálatos módon hazánk a nikotinfüggőséget illetően világviszonylatban az élvonalban jár, a kelet-közép-európai országok között pedig nálunk a legmagasabb az egy főre jutó évi cigarettafogyasztás: az évi 30 milliárd (!) szál nyomán egy főre mintegy 300 szál cigaretta jut – a csecsemőket is beleértve.

Bizonyított, hogy a halálos kimenetelű rákos megbetegedések egyharmadáért a dohányzás a felelős – a tüdőrákos halálozásoknak pedig 90 százaléka közvetlenül a dohányzásnak tulajdonítható. Hazánk a férfiak tüdőrákos halálozásának gyakorisága tekintetében a világon az első (!) helyen áll. A gégerák okozta halálozás tekintetében szintén az elsők vagyunk az EU tagországai között.

A statisztikákból kitűnik egy további szomorú összefüggés is: a dohányzás és az alkoholfogyasztás gyakran elválaszthatatlan. A két függőség együttese tovább növeli a halál kockázatát: az alkohol ugyanis ingerlő hatást gyakorol a szájüregi nyálkahártyára, ott vérbőséget okoz, ezáltal pedig elősegíti a cigarettából származó karcinogén (rákkeltő) vegyületek felszívódását. (Az ismert rákkeltő anyagoknak majdnem mindegyike megtalálható a cigaretta égéstermékei között.) Ez az összefüggés magyarázza, hogy miért van hazánkban olyan sok szájüregi rákos megbetegedés.

Magyarországon a 35–69 éves korosztályban a halálozási arány a dohányosok körében háromszor magasabb, mint a nem dohányzók között. A rendszeresen dohányzó magyar felnőttek hetente átlagosan 103-116 szál cigarettát szívnak el, azaz öt-hat dobozt összesen. (Ebből kis matematikai érzékkel kiszámítható, hogy egy középkategóriás cigaretta esetében, ami ma 415 forint, havi szinten körülbelül 10 ezer forintot, évi szinten fejenként 120 ezer forintot költenek dohányzásra, amiből már egy tengerparti nyaralásra is futna.)

Egyetlen jó hír a rosszban azok számára, akik megszabadultak e káros szenvedélytől, hogy a dohányzás abbahagyása után tíz évvel a volt dohányosokban a tüdőrák kialakulásának kockázata oly mértékben csökken, hogy gyakorlatilag alig magasabb a nem dohányzóknál észlelt kockázat szintjénél.

Tized az ördögnek

Magyarországon a második legerősebb, a legnagyobb tömegeket érintő, világviszonylatban szintén sokkoló számokat felmutató függőség az alkoholizmus. Hazai szakértőink 850-900 ezerre becsülik a magyarországi alkoholisták számát, ez a lakosság egytizede. Pontosabb adatokat csak az addiktológiai és pszichiátriai gondozókban nyilvántartott betegekkel kapcsolatban nyerhetünk – ezek természetesen csupán azok az esetek, amelyekről az egészségügynek tudomása van, túlnyomórészt azonban az italozók nem igényelnek elvonókúrát vagy segítséget. Az addiktológiai és pszichiátriai gondozókban az összes gondozott száma 2001 végén 40 ezer 771 volt – ebből 39 ezer 364 személyt kezeltek alkoholizmus miatt. Amint a mellékelt diagramból is kitűnik, éppen a leginkább munkaképes életkorban lévők isznak rendszeresen: a harmincöt és ötvennégy év közötti felnőtt kezeltek száma a legnagyobb.