Megtörtént eset

Teletömött 56-os villamos, két, egymással szemben lévő szék. Az egyiken egy jóarcú, kedves öreg néni kuporog, a másikon egy nő a gyerekével az ölében.

A kissrác himbálja a lábát, és állandóan belerúg a néni térdébe. Az öregasszony egyre hátrébb húzódik, várja, hogy az anya mikor szól rá a kölyökre.

De mivel ez nem történik meg, udvariasan megszólítja az anyát:
- Elnézést, hogy zavarom, de a kisfia folyamatosan rugdossa a lábamat, és ez már az én koromban nem tréfa, eltalál egy csontot, vagy egy eret, akkor az újságosig, meg a patikáig se tudok lemenni.

II.Új. Sz.-ben:51-101

101 dolog, amit Isten mondott: ÓSZÖVETSÉG 1. Én vagyok az Úr, aki meggyógyítalak. (2 Móz. 15,26) 2. A te életednek ideje 120 esztendő. (1 Móz. 6,3) 3. Eltemettetel jó vénségben. (1 Móz. 15,15) 4. Érett korban térsz a koporsóba, amint a maga idején takaríttatik be a learatott gabona. (Jób 5,26) 5. És a vér jelül lesz neked a házadon, amelyben te leszel, s meglátom a vért és elmegyek melletted és nem lesz rajtad a csapás veszedelemre. (2 Móz

Tehát lehetséges, hogy azért blokkoljuk, akadályozzuk a másikat az
őszinteségében, mert mi nem akarunk szembesülni a mondanivalójával,
mert akkor változtatnunk kellene. Ehelyett inkább fenyegetettségben
tartjuk, nem teremtünk olyan közeget, amiben elmondhatná, nem nyílunk
meg felé, nehogy kibújjon a szög a zsákból és dolgoznunk kelljen az
üggyel. Igazi struccpolitika, csak egy burkolt, "finomabb" formában,
de a lényege ugyanaz: az elkerülés. Átverjük magunkat, tehát nem
vagyunk őszinték magunkhoz, csak épp ilyen játszmába burkoljuk, és a
másikra mutogatunk közben.

Mostanában, mióta a kimondást gyakorlom, sokszor érzem magam
morgolódósnak, de mihelyst kijön belőlem - helyes formába öntve - a
frusztrációm, az egész belső zizegés elmúlik. Elfojtás helyett
kimondás - kész gyomorműtét, csak kés nélkül, felszabadítja a bent
ragadt energiákat a hármas csakrából, a dühöt, frusztrációt,
kisebbrendűségi érzéseket, stb. Nincs gyomoridegesség, gombóc,
remegés, stb., hanem van megkönnyebbülés, átölelős-beburkolós
elernyedés, amikor az ember szeretetteljes meghallgatásra talál, és
érzi, hogy olyan emberekkel van körülvéve, akikkel ezt megteheti,
kifejezheti azt, ami benne van, nem fognak megsértődni, nem fogják
félreérteni, nem indul be egy újabb játszma, hanem elfogadják,
megértik, tiszteletben tartják, hogy most ezt érzem.

Vagy arra gondolok, amikor egy irodavezető folytonos fricskáit 2 évig
hallgattam és tűrtem..miért? Mert tudtam,hogy ő már soha az életben
nem fog megváltozni..és minek idegesíteném fel magam egy ilyen
emberen? De 2 év után elfogyott a "leszarom" tabletta..és nem bírtam
tovább.. Szóval talán meglehet azért tűnik olykor,hogy kegyetlenül
vagyok őszinte, mert ha én kinyitom így a számat, akkor már nagy a baj
és nagyot robban a bomba.. A bántást én képes vagyok tűrni
ideig-óráig, de szerintem senkinek nincs alanyi joga bántani a
másikat, és ha nekem úgy tűnik, hogy valaki engem bánt és nem először,
nem másodszor, sosem fogom hagyni ezt és azon gondolkodni, hogy vajon
ez benne hogy csapódik le?

 Egy kedves barátnőm kérte, hogy írjak az őszinteségről. Azt nem
kötötte az orromra, hogy miért akart erről olvasni, de kérése számomra
parancs: megosztom veletek gondolataimat, és kíváncsian várom a
véleményeteket. Vitassuk meg!

Őszinteség... ha megkérdezed az embereket, hogy mi számukra a
legfontosabb erények egyike, legtöbbjük biztosan az őszinteséget
említi. De mi is az őszinteség? A legegyszerűbb definíció talán az:
mindig igazat mondani. Ha mélyen a lelkünkbe nézünk: hányszor és
hányszor kerültünk, kerülünk olyan szituációba, amikor nem tudunk, nem
lehet az igazat mondani!

Ma is köztünk jár…

Az apa gondolatai az iskolában jártak, távol a lankás hegyoldaltól, ahol a gyermekei szánkóztak. Az előző nap is hajba kaptak a speciális osztály tanulói. Ott vannak a tanárok, és még sem tudják megelőzni ezeket a konfliktusokat?! Itt tartott gondolatban, mikor bekövetkezett a baj. Kislánya nagy lendülettel, a dombról szánkóval közeledett, alig egy méterre haladt volna el mellette, de a hó alatt megbúvó vakondtúrásba beleakadt a lába.